Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
2. A „Tiszavölgy rendezésének" befejező szakasza
oldali töltéseit, amelyeket a körzet gyakorlatilag már 1950-ben átvett a várostól. 52 Az egységes vízügyi igazgatás helyreállítása (1953) után a fentieknek megfelelően meghatározott közép-tiszavidéki védvonalak hossza összesen 860,654 km volt, amiből 599,191 km kiépített töltés és 267,463 km ki nem épített (magasparti) védvonal. Ezt az — 1955-ben rendeletileg is szabályozott — állapotot, vízfolyások szerint csoportosítva, az alábbi 12. sz. táblázat ismerteti. 53 12. sz. táblázat A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság védvonalai az 1955. évi Országos Árvíz- és Belvízvédekezési Szabályzat szerint.* Védvonal Védvonalhossz Töltéshossz Magaspart Védvonal km km km 1. Tisza jobbparti 165,232 124,101 41,131 2. Tisza balparti 171,770 155,160 16,610 3. Körösmenti 57,526 43,620 13,906 4. Hortobágy — Berettyó menti 82,880 82,880 — 5. Zagyvamenti 389,246 193,430** 195,816*** Összesen: 866,654 599,191 267,463 Az árvédelmi művek fejlesztése 54-56 Az 1940-es évek elején sorozatosan jelentkező árvizek idején**** — mint láttuk — az elégtelen töltésméretek és az árvédelmi biztonság hiánya miatt egyes szakaszokon rendkívül kritikus helyzet alakult ki a Tisza és a HármasKörös mentén egyaránt. (Nem is beszélve a Zagyva völgyéről, amely valójában még mentesítetlen volt.) Mind az árvizek, mind a háborús események e mellett súlyos rongálódásokat is okoztak a védművekben. (A vízügyi igazgatás tehát a társulatoktól a helyreállítás befejezésének és a fejlesztésnek kettős feladatát örökölte.) 54 A háborús károk 1944—1946. évi helyreállítása után a társulatok, a Földművelésügyi Minisztérium irányításával, hosszabb időszakra szóló fejlesztési tervet készítettek, amelynek alapján meg is kezdték egyes szakaszok megerősítését. Az államosítás után az OVH ezeket a terveket újból felülvizsgálata és a helyi vízügyi igazgatás — a Körzet, majd az ÁFH és később a VÍZIG — fontossági sorrendben, folyamatosan megvalósította. A végrehajtott töltésfejlesztési munkákra, az alapvető biztonsági szempontok szerint, a következő helyeken került sor: a) ahol sem a töltés keresztszelvény mérete, sem biztonsági magassága nem volt elegendő, b) ahol a töltés-keresztszelvény megfelelő volt ugyan, de hiányzott a szükséges biztonsági magasság (pl. áttöltések esetében), * Országos Árvíz- és Belvízvédekezési Szabályzat, OVF 682 35 1955. ** A Szolnok—Üjszász közötti Zagyva kétparti, a Tápió jobbparti és a Tarnavölgyi töltések hossza. *** Itt: ki nem épített védvonal-hossz. '*** Az 1940-es árvíz Szolnoknál 880 cm-rel, az 1941-es 856 cm-rel és az 1945-ös 838 cm-rel tetőzött.
