Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

5. A „Tiszavölgy rendezésének" korszerű megoldása — a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer (TVR) keretében

termelési centrumában. Az ipar által eddig igénybe vett felszín alatti vízkincs jelentős tehermentesítésével pedig újabb készleteket szabadít fel az ivóvízel­látás fejlesztéséhez is. (A gazdaságosságát növelő 28 MW teljesítményű erő­műve, évi 103 millió kWó termelésével — Tiszalökhöz hasonlóan — újból megkétszerezi az ország vízerő-hasznosítását.). A továbbiakban jelentkező — fent ismertetett — újabb vízigények ki­elégítésének eszköze a Csongrádi Vízlépcső, mely a csatlakozó Alpári Táro­zóval együtt a Tisza vízhozamának tarozása mellett (távlatban) a Dunából a Duna—Tisza-csatornán átvezetett víz szétosztását is biztosítani fogja. Eb­ben segíti majd a Körösök Bökény-feletti szakaszának vízpótlását szolgáló Tisza—Körösi-csatorna.) A vízlépcső mellett erőmű nem épül. Lényegesen kedvezőbb vízerő-hasznosítási lehetőségek kínálkoznak ugyanis a Duna— Tisza-csatorna felső tartányának tiszavölgyi oldalán.). A létesítmény helyét általánosságban a Novi Becej-i Vízlépcső visszaduzzasztásának határa szabja meg. De a Csongrád—Köröstorok térségen belüli pontos helykiválasztás rész­letes hidrológiai, területfejlesztési és gazdaságossági stb. elemzések alapján történik, a munka ütemezésével együtt. A vízlépcső jelentősége elsősorban víziútfejlesztési szempontból szembeszökő: megépítésével válnak a felsőbb folyószakasz létesítményei teljes értékűvé, s a mindenkor kritikus szolnok—csongrádi szakasz hajózhatóságának biztosításával az egész Tisza — a torkolattól Záhonyig — korszerűen hasznosítható vízi úttá. Mind a Csongrádi Vízlépcső, mind a Duna—Tisza-Csatorna értékelésénél már most tekintetbe kell venni, hogy az 1980-as évek folyamán, a Duna—Majna—Rajna Csatorna meg­épülésével, hatalmas európai víziúthálózat alakul ki — a békés egymás mellett élés egyik jelentős gazdasági alapjaként. A tiszai víziútrendszert az említett két létesítmény hivatott bekapcsolni ebbe e nemzetközi víziútba: segítségükkel válhat a Tisza nemzetközi jelentőségű hajózóúttá. (E tervek megvalósításához tehát nemzetközi érdekek is fűződnek, mégpedig elsősorban a Szovjetunió részéről és Záhony—Komoró térségének gazdasági fejlődése szem­pontjából sem közömbös, ha e víziútrendszer egyik keleti végpontjává válhat.) Tekintélyes méretű a Csongrádi Vízlépcső és létesítménykomplexumá­nak hatásterülete is: a Közép-Tiszavidék Szolnok alatti részéről dél felé ha­ladva szinte az egész Alsó-Tiszavidékre kiterjed, és az ország egyik legsű­rűbben lakott, legfejlettebb mezőgazdasági területén teremti meg a további felemelkedés vízgazdálkodási alapjait. A regionális fejlesztés és a vízkészlet-gazdálkodás kapcsolatait illetően legelőször talán a gazdaságosság szempontjait kell kiemelnünk. Mégpedig nemcsak abban a vonatkozásban, hogy az ismertetett létesítmények éppen a kiválasztott helyen voltak, illetve lesznek a leggazdaságosabban megvaló­síthatók, hanem abból a szempontból is, hogy az általuk érintett területek voltak és lesznek a legalkalmasabbak a tervezett fejlesztésre. A terület mező­gazdaságának színvonala az országos átlagon felüli, és ennek megfelelő je­lentősége is. Igen kedvezőek a talaj- és az éghajlati adottságok (főleg a napfénytartam!), a mezőgazdasági üzemek állóeszköz- és állatállománya is általában meghaladja az országos átlagot, ugyanakkor a terület (éppen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődése alapján) jelentős munkaerő­tartalékokkal rendelkezik. Különösen jók tehát a fejlesztés lehetőségei, és ennek megfelelően nagyok a feladatai is a bővülő — és az öntözés terjedé­sével tovább fejleszthető és fejlesztendő — mezőgazdasági termelés, vala­mint a mennyiségben és minőségben is növekvő termékválaszték helyi fel­dolgozására hivatott élelmiszeripar terén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom