Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

5. A „Tiszavölgy rendezésének" korszerű megoldása — a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer (TVR) keretében

Mindezek alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer, illetve megvalósult vagy előkészületben levő nagy létesítményei szerepének és jelentőségének ismertetését. (Nem tévesztve szem elől sem a helykiválasztás, sem az időbeli ütemezés fontosságát: a létesítmények térbeli és időbeli aktualitásának kérdését.). Az 1954 óta üzemben álló Tiszalöki Vízlépcső (Tisza I.) a kedvező helykiválasztás alapján viszonylag igen gazdaságosan biztosította a tiszántúli aszályos területek öntözéséhez, a Körösvölgy vízpótlásához és Debrecen ipari fejlődésének megalapozásához szükséges vízkivételt. (Gazdaságosságát 12 MW teljesítményű erőművének évi 55 millió kWó termelése is fokozta.). Az 1960-as években azonban a terület hasznosítható vízkészlete — a rizs visszaszorítása, a kevésbé vízigényes kultúrák öntözése és a vízzel takarékoskodó öntözési módok elterjedése ellenére is — kimerült. Nemcsak a mezőgazdaság, de a terület általános gazdasági fejlődésének érdekei is megkövetelték a vízhiány megszüntetését: a további fejlesztés vízgazdálkodási megalapozását. Ezt szolgálja. az 19Ó7—1973 között épült Kiskörei Vízlépcső (Tisza II.). Hatásterülete — az ország közismerten legaszáiyosabb részén — országrésznyi térséget érint. A mezőgazdasági vízhasznosítás mellett az ipari vízellátást is szolgálja, elsősorban a Leninváros körül kialakult iparvidéken, és főleg annak energia54. ábra. Megkezdődött a Kiskörei Vízlépcső Tározó-tavának feltöltése