Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

5. A „Tiszavölgy rendezésének" korszerű megoldása — a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer (TVR) keretében

500 fkm 450IQ 8 6 4 2 0 2 4 S S 10 km 53. ábra. A Tisza hullámtere a folyó 325—500 fkm közti szakaszán 5.3 A KISKÖREI VÍZLÉPCSŐ — A KÖZÉP-TISZAVIDÉK REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI TERVÉNEK ALAPJA A Kiskörei Vízlépcsőről ma már mindenki tud. De kevésbé ismert, mert szinte felmérhetetlen a hatása: szerepe és jelentősége területünk fejlesztésében, sőt, mint legnagyobb tározónké, az egész ország vízgazdálkodásában. Éppen ezért e vonatkozásban részletesebben kell foglalkoznunk vele, és a jellemző adatok tömör összefoglalásán keresztül megkíséreljük új adalékokkal aláhúzni, új szempontokkal gazdagítani jelentőségének bemutatását. Kevéssé ismert például a helykiválasztás jelentősége, annak természeti és történeti-földrajzi megalapozottsága, gazdasági-műszaki vonatkozásai és színvonala.

159 Az ún. „Hevesi medence" nagy részét kitöltő tározó területe a szabályozások előtt, az ősi ártéri gazdálkodás idején is természetes „árvíztározóként" funkcionált (összeköttetésben a szomszédos völgyeletekkel és medencékkel). Az árvizeket időszakosan tározó (ártéri) rétek és legelők mellett az egész medencét „állandó tározók" sora, halasok, morotvák és laposok, valamint a víztömegeket szétvezető fokok és erek sokasága hálózta be. A Tisza-szabályozás során e vizes területek ármentesítésére nem is gondoltak — és nem is vállalkozhattak —, csak a távolabbi területeket veszélyeztető fokokat zárták el. A töltéseket tehát a medence szélén, a lakott magaspartok peremén, zömmel rájuk támaszkodva, vagy hozzájuk kapcsolódva vezették, így állt elő a tiszai gátak vo-