Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.1. A töltések kiépítése (A ,,sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879)

A szalók—

taskonyi, roffi és gyenda—tiszabői öblözetek érdekeltségeiből alakult Szalók—Tiszabői Ármentesitö Társulat (6.) (1876—1882) ősi árterülete mindössze 5900 kh (3400 ha) volt, de később, az elvégzett ártérfejlesztés alapján összesen 11 490 kh-at (6600 ha-t) vontak be a társulatba. A három öblözet 26 000 fm hosszú töltésvonalába összesen 1 167 186 m

3 földmenynyiséget építettek be. A gátak koronája — elég változóan — 2—3 m széles volt, vízfelőli 1:1,5—1:3-as, a mentett oldalon 1:1 — 1:1,5-es lejtővel.

75/o A társulat súlyos helyzetére jellemző, hogy alig fogott hozzá az 1876. évi árvíz által megrongált töltéseinek helyreállításához és erősítéséhez, még ugyanazon év végén az újabb árhullám ismét gátszakadást okozott és elöntötte az egész gyenda—tiszabői öblözetet. (Az 1879. évi árvíz alkalmával pedig az Erdei-fok alatt és a gyendai szakaszon voltak gátszakadások.) A kitört víz nemcsak az említett öblözeteket, hanem a Nagykunság határának jelentős részét is elborította: összesen 43 000 kh (24 700 ha) került víz alá. A korábban árvízmentes magasparton épült Burát és Roffot is csak nehezen tudták megvédeni az elöntéstől. A gátszakadásokat részben építési hibák okozták, de közrejátszott az árvédelem szervezetlensége is. A társulat ártérfejlesztésévet szemben a távolabbi kun városok itt is heves ellenállást fejtettek ki. (A történeti folyamatosság kedvéért már itt megemlítjük, hogy a társulat 1883-ban egyesült az örvény—Abádi Társulattal (4.) és a „Középtiszai Ármentesitö Társulat" nevet vette fel. Ehhez csatlakozott azután 1885-ben a Törökszentmiklósi Társulat (3) és a Fegyvernek—Szakállasi Társulat (5.) is. így alakult ki a Tisza bal partján, örvénytől Szajolig terjedő, egységes vízügyi szervezet, amely a fenti néven 1886-tól az államosításig eredményesen működött.) Igaz ugyan, hogy a Szolnok—Csongrád Balparti Társulat (7/a, 1851 — 1876) már 1851-ben önálló szervezetté vált, de a töltésépítési munkákat csak 1863-ban tudta elkezdeni, amikor a varsányi, a martfű—cibaki és a nagyrév—ugi öblözetek érdekeltjeit is csatlakozásra birta.

78 (A társulat ezen újjáalakulásához hozzájárult az 1863. évi aszály is, amikor a kormány ínségakciója újabb töltésépítési munkák indításával kívánta kereseti lehetőségekhez juttatni a nélkülöző és forrongó lakosságot.) A társulat töltésépítési terveit a szolnoki IV. tiszai folyamosztály mérnökei, Fodor János és br.Messéna Ferenc készítették 1858—1863 között. Az 1863—1865-ben megépült töltések a következők voltak: a varsányi öblözetben 9 053 fm a martfű—cibaki öblözetben 11 852 fm a nagyrév—tiszakürti öblözetben 7 427 fm összesen : 28 332 f m A tiszaugi töltésszakasz 1866—1867-ben épült. 1869-ben a társulatoknak már 32,4 km kiépített töltése volt, amely az 1870. évi árvíz több hónapig tartó próbáját is sikeresen kiállta. A jenői átmetszés kifejlődése után 1871-ben alakult meg a Cibak—Sápi Ármentesitö Társulat (7/b, 1871—1876). 1874—75-ben építette meg 5,2 km hosszú gátját a cibak—sápi holt-ág két végének áttöltésével.* * A társulat munkája jellemző példa arra, hogy az ármentesítés mennyire függött az átvágások kialakításának ütemétől. Sőt ez a kölcsönös függés itt még az ármentesítéshez kapcsolódó belvízlevezetésre is kiterjedt, amiben a társulat különösen jelentős és úttörő munkát végzett. (Lásd alább a 3. fejezetben.) 4'' 51