Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

A rendszeres szabályozások előzményei és az előkészítő munkák

3. ábra. Az örvény—abádi Tisza-szakasz és ártéri öblözet a Lányi-féle Tisza-felmérés 1846. évi összesítő lapján Különösen feltűnő a terület ősi vízrajzi elemekben való gazdagsága és ennek ellenére — vagy talán inkább: éppen ezért — az ártéri szigetek, ártérperemi magaspartok sűrű településhálózata. Jellegzetesek a Kunmadaras és Kengyel melletti kettős hurokban fejlődött hatalmas régi tiszai medermaradványok, a cserőközi, dinnyésháti, kiskörei, burai, valamint lejjebb a nagykörűi, szolnoki és cibakházi hatalmas kanyar, nemkülönben a lefűződés előtt álló két füredi, a kőtelki és a szajoli kanyar — és feltűnő a javasolt átvágások viszonylagos rövidsége, illetve az általuk elérhető jelentős mederrövidülés. A szabályozási törekvések kezdetei és Széchenyi István fellépése 1829. és 1845. között döntő fordulat következett be a Tisza-szabályozás ügyében. Ezt, az általános gazdasági fejlődés mellett, egyrészt a felmérési munka és a szabályozási-töltésezési tervek kidolgozásának előrehaladása tette lehetővé, másrészt — és legközvetlenebbül! — az 1840-es évek ismétlődő árvizei és a tartós vízborítások által okozott károk tanulságai készítették elő. A megérett történelmi helyzet felismerése és a kedvező alkalom megragadása azonban Széchenyi István érdeme.

18