Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
Az utolsó tiszai komp
A bácskai és a bánáti térségeket hat főútvonal szeli át. Szabadka—Kanizsa—Törökkanizsa; Szabadka-Zenta—Csóka; Topolya—Ada—Pádé—Kikinda; Zombor—Verbász—Becse—Tö- rökbecse; Újvidék—Zsablya—Zrenjanin; Újvidék—Titel—Perlez. A közlekedés általában zavartalan, mert a legnagyobb forgalmi akadályt, a két földrajzi tájat elválasztó Tiszát hidak ívelik át; ezt a szerepet Törökbecsénél a duzzasztómű koronája tölti be. A főútvonal aszfaltcsíkja egyedül Ada és Pádé között szakad meg: itt a folyópartok közötti átkelést a fatengelyes világ maradványa, a komp végzi el. Igaz, ez már nem evezőskomp — az ilyenek aztán már csakugyan kimentek a divatból -, de azért nem is gőzvagy benzinhajtású, hanem csak olyan köteles, amelyet a révészek és a víz eleven ereje hajt az egyik oldalról a másikra.* Ez lenne tehát az utolsó komp a Tisza alsó folyásán. Az utolsó abban az értelemben, hogy főútvonalon fekszik, fontos, ma is nélkülözhetetlen szerepet tölt be Bácska és Bánát közúti forgalmában. Egyébként nem társtalan. Rajta kívül még négy üzemel, de ezeknek kimondottan helyi jellegük van, főleg a kétparti gazdálkodás szolgálatában állnak. Az egyik Zentától délre, a Bátkánál működik. A Tiszának ez a volt árterülete a múlt század végén befejezett szabályozással került a bácskai oldalról a bánátira, de telekkönyvileg egészen mostanáig Zentához tartozott. A föld azóta sok esetben gazdát cserélt, de a vízi járműre még szükség van, mivel a „kettős birtokosok” még nem vesztek ki. Mohóinál és Péterrévénél a két település juhtenyésztőinek szintén a komp teremt lehetőséget, hogy a szikes bánáti gyepen, Kerektó, Vörösistálló, Liba és Simogy táján legelőgazdálkodást folytassanak. A negyedik Tarrósnál közlekedik. Csurog, a hozzá legközelebb eső túlsó parti bácskai falu, csak száraz időben közelíthető meg egy poros nyári úton. A pádéi komp tehát mindenképpen az utolsó jelentős tiszai átkelőhely. ,A XX. században cseperedett fel, azért ilyen eleven” — mondta egyik beszélgetőtársam. Továbbélésének persze nem ez a magyarázata, de az tény, hogy a maga csaknem másfél századával a legfiatalabb tiszai komp, gyermekéveit éli. A tőle jobbra és balra eső átkelőhelyek több százados múltra tekintenek vissza, némelyik mögött egy évezrednél is több áll. A legősibb közülük az, amelyik a két Kanizsa közötti folyószakaszon jött létre. Az időszámításunk előtti IV. században élő Ammianus Marcellianus római történetíró szemta’ 1985 óta motoros komp közlekedik. 81
