Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Tisza „lentség”-i szabályozója: Képessy József
Amikor az 1876-ban bekövetkezett halálakor összeírták vagyonát, a törökbecsei ház meg a gazdasági felszerelések és az igásállatok mellett a következő földterületek szerepeltek a listán: másfél szesszió vranyovai föld (csaknem 40 hold); négy lánc vranyovai rét; tizenhat lánc bácskai repce; háromnegyed láncon 2019 kereszt búza; 2400 hold földbérlet többed- magával; 100 katasztrális hold hat évi haszonbérletben. Itt nincs feltüntve a már említett 300 hold pancsovai réti föld, mivel erre rátette kezét a törökbecsei takarékpénztár. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a közeli Gyöngyszigeten szép gyümölcsöst és szőlőskertet is magáénak mondhatott, de ez inkább feltevés. Az viszont már tény, hogy a Tisza-parton faiskolája volt, ez már okmányokkal igazolható. Egy 1876. február 14-én keltezett irat szerint „Képessy József ispánja, Vida Mihály” a legjutányosabb áron kínálta a tiszai VI. folyamosztálynak „a borjasi átvágás melletti füzes-telepen” nevelt vesszőket. Az óbecsei község ezer darabjáért 10 forintot kért, a péterrévei nyolcat, Képessy ispánja pedig „a 60-80 000 szál szép, igényes, 6-8 láb magas, ültetni való vesszőkért egy ezer darabjáért öt forintot”. Képessy nemcsak a mezőgazdaság, a közélet és a vizek világában mozgott otthonosan, hanem a pénz világában is: 1869-ben kezdeményezésére jött létre a törökbecsei takarékpénztár. A pénzintézetnek ő volt a legnagyobb részvényese, így aztán a választmányi gyűlés elnöki posztját is ő látta el. A hetvenes években válság szorongatta a gazdaságot, a „halladan pénzdrágaság” miatt az ilyen fajta kis takarékpénztárak sorra csődbe kerültek. A törökbecsei is gyakran a bukás szélén állt, de mindig kihúzta magát, minimális jövedelméből osztalékra is futotta. 1873 végén fel is emelték dr. Tauszig Aladár igazgató fizetését — Képessy József hathatós támogatásával —, mert a sikert az ő érdemének tekintették. „...Csakis az igazgatónak köszönhető — olvassuk a jegyzőkönyvben —, hogy intézetünkben a legnagyobb válság közepette is pénzt lehetett kapni...” Ugyanebben az 1873-as jegyzőkönyvben (eredetije a zrenjanini levéltárban található) még egy másik, számunkra érdekes bejegyzés is olvasható: a takarékpénztár félévi jótállást vállalt Képessy József 9830 forintra szóló váltóiért. Ez idő tájt, mint tudjuk, Képessy József életdrámája két síkon bontakozott ki: anyagi és szakmai téren. Az anyagi bukást ezzel a bankművelettel sikerült elodáznia, a nyilvánosság előtt elkendőznie. A szakmai nehézségek viszont nyílt teret kaptak a szaksajtóban, s kérdésessé tették főmérnöki hivatalát a Temes-Begavölgyi Vízszabályozási Társulatban. A szorult helyzetből csak egy kiút látszott eredményesnek: elhagyni Bánátot és Törökbecsét, s máshol keresni megnyugvást, máshol megkísérelni a széthulló életkeret helyreállítását. Már volt róla szó, hogy Képessy Józsefet 1874 végén országos középítési felügyelővé nevezték ki, budapesti székhellyel, a Délvidékre kiterjedő körzettel. 1875 augusztusában elköltözött Törökbecséről, de a környezet megváltoztatása nem hozta meg az öregedő Képes- synek az annyira óhajtott megnyugvást. Ellenkezőleg, a megoldatlan, de még egyelőre titokban tartott anyagi helyzete az örökös nyugtalanság forrása volt. Gondjának súlyos terhét magával cipelhette egyik temesvári hivatali útjára is: az 58 éves Képessyt ott érte a halál, a szíve a Szarvas vendéglő asztala mellett mondta fel a szolgálatot. Ott helyben, a gyárvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Képessy hirtelen halála nagy zűrzavart idézett elő a törökbecsei takarékpénztárban. Az 1876. november 11-én megtartott választmányi ülés jegyzőkönyve szerint nemcsak tartozását nem rendezte, de a kamat kifizetése helyett is mintegy 600 forintnyi látra szóló bonokat, azaz nyugtákat írt alá. A megzavarodott választmány így döntött: „szükségesnek látná, ha özvegy Képessyné asszony az intézet részéről felhívatnék a nevezett bonok beváltására”. 76
