Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Bánság híres vízépítő mérnöke: Katona Antal
Napszámos munka úgyszólván nincs a töltésen, csak elvétve. Legutóbb 1863-ban, az ínséges esztendőben alkalmazták tömegesebben, „amikor a szükségben levőknek kenyeret adni kellett”. Az egylet ekkor jutányos feltételekkel ínségkölcsönt vett fel az államtól, hogy segítsen a rászorulókon, ezt később azonban megszigorították, per lett belőle, s a társaság csak 1908-ban, tehát 44 év után nyerte meg. Az áradások idején, ha kellett, hatóságilag rendelték ki az embereket a veszélyeztetett gátakra, de a közmunkának ez a formája is fizetett. 1872-ben a jázovaiak és a szajániak kaptak bért ezen a címen, az ugyancsak „kirendelt megyei csendőrök” viszont napidíjat. A Tisza-szabályozással a fuvarozás még a korábbinál is jelentősebb mellékfoglalkozása lett a parasztságnak, némelyek vállalkozásszerűen is űzték. Ezen a téren sem honos azonban az időbér — bár olykor a napszámosmunkát elkerülni nem lehetett —, hanem az átalány, a darabszám. 1863-ban 6000 karót szállítottak Franyováról, azaz Aracsról, a mostani Törökbecséről a Beodra melletti Kerektóig, ezért a fuvardíj 1 kracár volt 4 darabjáért. A védanyag szállítása igényelte egyébként mindig a legtöbb munkaerőt. A nagy vizek idején ökrös fogatokkal szállították töltésközeibe a nélkülözhetetlen rőzsekévéket, továbbá a nádat, kukoricaszárat, sást. A társulat.1872-ben a jázovaiaktól gyékényt, egy pádéi földművestől szalmát, a keresztúriaktól 100 kéve vesszőt vásárolt, de a védművek védelmére szolgáló alapanyagot nagy tételekben az uradalmaktól rendelték meg. Ugyanebben az évben a törökkanizsai uradalom 21 000 karót, a csókái uradalom pedig 25 000 rőzsekévét adott át. A hat zsilip építésével megszaporodott a tégla, mész, homok meg a zúzott kő és a faragott kő szállítása is. Ezt az utóbbit Oravicáról (Románia) szállították Zentáig, onnan pedig a pádéi zsilipig. Tengelyen, olykor kompon is szállították a szerszámot, a mérnöki műszereket, a „munkásokat és azok poggyászait”. A töltésfőbiztos és a mérnök „ki- és beviteléért” Simon Pálfy Rozália többször kapott fuvardíjat. Katona Antal útiköltségét az egylet megfizette, amikor „az utak járhatadansága miatt” kénytelen volt a tiszai vonalat fogadott ladikkal beutazni. Egészen új, kiegészítő jellegű tevékenységek is létrejöttek. „Elismert dolog — írta Katona Antal 1860 augusztusában —, miszerint habütés ellen csak egyedül a faültetvények nyújtanak kellő biztosítékot.” Javaslatára, „a felső rendcletek szellemében” megindult a Tisza-part fü- zesítése, ennek folytán elterjedt a fűzfa nevelése, a dugványok árusítása. 1876-ban Képessy Józsefnek Óbecsén, Péterrévén és Törökbecsén van füzeskertje. Az egyik marosi „hajtógáthoz szükségelt gúzsvesszőt” 1872-ben két ízben is leszállította egy Maiworm Frigyes nevű csősz, aki nyilván értett ahhoz, hogyan kell ezt a kenderkötélnél is erősebb kötőszert párolással és csavarással előállítani. A szanádi Kutsera János 1864 áprilisában „az addig szokásban volt fasinázások helyébe... a sövény fonást” javasolja a töltések védelmére. Ezt le is rajzolta, úgy fest, mint a fonott kosár, illetve a fonott kerítés. „Ezen sövénykék fűz vesszőkből... fenyőkarókhoz tömötten fonyatnak” — írja maga is s hozzáteszi: „...a szakadás ellen óriási erővel tartanak össze... még az ágyúgoló ellen is sokáig kitartók...” Nincs tudomásom arról, hogy az „újító” Kutsera Jánosnak később lett volna valami köze a társulathoz, de annál több adat mutat a mesterek szaporodó közreműködésére. A bognárok a kubikos talicskák javításáért vettek fel pénzt, az újakat az egylet Szegeden vásárolta. Hipak György csókái kovácsmester 1867- március 5-én a társulatnak kiállított „con- tójában” írta, hogy „két faültető fúrót tsináltam... a famunka kóstál 1 forint 80 krajcárba, a vasmunka kóstál 1 forint 40 krajcárba, összesen 3 forint 20 krajcárba, amelyet mai alulírott napon föl is vettem, ezzel nyugtatom”. De munkát kapott a lakatos, az ács, az asztalos, az üveges, a kádár, a tapasztásban és nádazásban jártas népi kőműves. A kereskedők is megtalálták számításukat, különösen a szegedi nagy fatelepek tulajdo55
