Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Bánság híres vízépítő mérnöke: Katona Antal
1843-ik évi januárius holnapra szóló napló könyve” alapján megállapítható, hogy az év elejétől tartózkodott Becsén, mivel a bejegyzés szerint „Katona Antal mérnöknek januárius holnapi fizetés fejiben kiadatott 16 forint és 40 krajcár”. Az idő tájt, a becsei levéltárban őrzött okmány szerint, a mérnök mellett még havi vagy háromhavi fizetést kaptak a kerülettől a szenátorok, pandúrok, csendbiztosok, hadnagyok, mezei katonák, számvevők, ellenőrök, tanítók (az egyik már kiérdemelte a „nyugpénzt” is), továbbá a kerületi kapitány, főhadnagy, díjnok, pénztámok, levéltárnok, árvaházi felügyelő, sebész, baromorvos, bábasszony, eperfafel ügyelő, füzeskertek csősze. A kerületi pénztár kiadásai között vannak olyan tételek is, mint a törökbecsei révkocsma kijavítása, az óbecsei cédulaház javítása, mészárszéki állványok faragása az adai hentesüzletnek, az óbecsei Nagy Vendéglő fogadójának javítása. A kerület fontos jövedelmi forrása volt az ókanizsai, zentai, adai, becsei, péterrévei, moholi és földvári külső és belső kocsmák, csárdák haszonbére, nem különben a tiszai halászati jog, a vásári italkimérési jog és egyéb efféle jogok bérbeadása. Ennek folytán érthető, hogy a használatra átadott épületek, üzlethelyiségek karbantartásáról gondoskodnia kellett. A folyó kiadások jegyzékéből a kerület hétköznapjainak tarka képe rajzolódik ki. 1843- ban különféle szolgáltatások címén többek között pénzt vett fel: egy csizmadia a pandúrok és a dobos részére elkészített csizmáért, továbbá a rabok számára elkészített 17 pár bakancsért; egy sapkás a pandúrok részére elkészített 15 nyári sapkáért; egy vendégfogadós a kerületi tanács részére felszolgált borért; az orvos egy hulla felboncolásáért; egy kereskedő 138 rőf fehér vászonért és cérnáért a kerületi rabok számára; egy sütő havonta a rabkenyérért; egy puskás a kerületi tömlöcök részére kiutalt puskaporért és golyóbisokért; a fuvarosok a kerületi tanács udvarából kihordott szemétért; egy köszörűs a jegyzői hivatal ollóinak élesítéséért; a postamester a bélyegekért; egy fazekas a tanácsház kemencéinek javításáért; egy üveges az óbecsei révbiztos lakásablakának javításáért; egy szlovák csákókészítő a kerületi kapitány úri huszárának elkészített csákóért. Ha a kerület emberei hivatalos megbízatással útra keltek, akkor azért napidíj járt. így például a kerületi pusztázó katonáknak is, akik a hivatalos leveleket továbbították, vagy egy pandúrnak, aki két szökött katonát visszakísért Pétervárra, azaz Péterváradra. Than János tiszttartó „1843. január hó 23-án kezdett és több utána való napokban Űriszéket tartott”, és ezért járt neki díj. Ezzel kapcsolatban nem annyira a jobbágyok felett ítélkező földesúri bíróság tényére hívnánk fel a figyelmet — ez a feudális intézmény 1848-ban szűnt meg —, hanem inkább a tiszttartó személyére, aki nem más, mint Than Mórnak, a későbbi híres festőművésznek az édesapja. Katona Antal kerületi mérnök is többször volt hivatalos kiküldetésben, így Zomborban és Szenttamáson is. A pénztári napló szerint Bácsföldváron két ízben járt, mivel „a Ferencz csatornái gát elkészítéséhez volt kiküldettve”, 1844 szeptemberében pedig „a Tisza-partok vizsgálata alkalmával megérdemelt napidíját és útiköltségét” vette fel. Ugyanebben az évben a kerületi tanács részére vásárolt mérnöki műszerekért kiadott összeggel számolt el. A becsei levéltárban őrzött szűkszavú pénztári napló apró tényei alapján ítélve a fiatal kerületi mérnök szakmai téren megtalálta a maga helyét. Egy másik adat pedig arra mutat, hogy a magánéletben is révbejutott, 1844-ben ugyanis megnősült. Az anyakönyvi bejegyzés szerint november 19-én Katona Lajos és Péter Terézia zombori lakosok Antal nevű 28 éves fia oltár elé vezette Allaker András és Köröskényi Anna óbecsei lakosok Terézia nevű, ugyancsak 28 éves leányát. Fényes lagzi lehetett, erre a következtetésre egy-két anyakönyvi adat jogosít fel. Az anyakönyvben bejegyzett házasfelek, egy obsitos katona kivételével, oldalakon át kivétel nélkül nemtelenek, azaz nem nemesek, még pontosabban jobbágyok. Esetünkben viszont egy nemesifjú és 38
