Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
Gondozott écskai állóvízből tógazdaság
ciapesti Schlick-féle vasöntöde szivattyúja, amely még ma is működik. Ezt a professzor, igen helyesen, ipartörténeti emlékként tartja számon. Ezen az alapon azonban az 1904-es évet is vehette volna, mivel a gépházban egy ilyen szivattyú is van, amelyet egykor fafűtésű szívógázos motor hajtott. Szerzőnk még jobban elbizonytalankodik, amikor arra a kérdésre próbál választ adni, hogy ki honosította meg a pontyos tógazdálkodást, ö ezt Pallavicini Artúr őrgróf nevéhez köti, azzal érvelve, hogy magyarországi birtokán halastava volt, s miután Écskára költözött, itt is kezdeményezte létesítését. „Nagyon valószínűnek látszik, hogy a Fehér-tó mocsarait ő alakította át halastóvá, és a szivattyúkat is ő helyeztette el a Bega-töltésen” - írja. A Pallavicini család Szeged környéki mindszent-algyevi hitbizományi birtokán valóban már a múlt század végén volt halastó, de a nevezett őrgrófnak ehhez nem sok köze volt, gazdálkodás helyett a bécsi édes élet vonzotta, kártyaveszteségeiről volt hírhedt, s egyébként is csak 1912 derekán nősült be a 30 000 holdas écskai uradalomba, amikor a halgazdaság, a professzor megállapítása szerint is, már üzemelt. A hazai forrásokban alapítási évként még 1894 is szerepel. Josip Plancic is említi, mint a halbőség esztendejét és a helyi halászás első írott emlékét. A 100 godina ribogojstva na tlu Jugoslavije (1882-1982) című könyvben az écskai halgazdaság lehetséges alapítási éveként jegyzi. Dr. Zoran Stojanovic, az újvidéki Mezőgazdaság-tudományi Kar tanára ezt a tényt ilyen megfogalmazásban közli a Vojvodanski ribnjaci kroz istoriju című, 1983-ban megjelent cikkében: ,A zrenjanini levéltár adatai szerint 1894-ben 140 tonnát kitevő bőséges fogás volt 786 hektár területen, ami hektáronként 180 kilogramm halnak felel meg. Ezt az évet tekintik az écskai halgazdaság alapítási évének, s egyúttal az első vajdasági halgazdaság alapítási éve is. A halastógazdaság építésének éveként azonban az 1905-ös esztendőt jegyzik.” Az egymásnak ellentmondó adatok kuszasága egy adott helyzetet tükröz, a megfelelő források felhasználásával azonban mégis megnyugtató választ lehet adni arra a kérdésre, hogy mikor is jött létre az écskai halgazdaság. Ezek a forrásokat Fejér László, az esztergomi Magyar Vízügyi Múzeum igazgatója bocsátotta rendelkezésünkre. A Halászat című szaklap 1907. április 1-i számában Landráf János szerkesztő cikket írt Halászatunk múlt évi fejlődéséről címmel, s ebben közli, hogy „nagyobb pontytermesztő tógazdaság létesült Écskán gróf Harnoncourt Félix birtokán, ahol a már meglevő Fehér-tó rendeztetett be a rendszeres okszerű üzem követelményeinek megfelelően, kerek számban ezer katasztrális holdon”. Ugyanebben a számban Répássy Miklós mérnök tollából Teleltetés szivattyúval címmel egy hosszabb írás is megjelent, amelyben a szerző elmondja, hogy „a folyó évben üzembe vett” tógazdaság tervezése során a teleltető oxigéndús folyóvízzel való ellátása okozta a legnagyobb gondot. Ezt szabadeséssel a síksági viszonyok mellett nem lehetett megoldani, a kiutat az Országos Halászati Felügyelőség szakemberei egy körszivattyú beállításában, illetve üzemeltetésében találták meg. Ezek a telelők egyúttal raktártavak is voltak, itt várta a hal az értékesítést, a jobb árat. „A berendezés a múlt év őszére készen állott - írja Répássy. — Szükség volt rá, mert a Fehér-tót, hogy rendszeres benépesítése tavasszal végezhető legyen, ki kellett teljesen halászni, illetőleg le kellett csapolni. A dolog sikerült is. Kifogták a tóból kerek számban 400 tonna vegyes halat: pontyot, csukát, harcsát, kecsegét stb... Azonfelül még 3500 darab fogassüllőt, mintegy 10 tonna súlyban. Ez a süllő a tóba néhány év óta kirakott ikrából fejlődött. A 400 tonna halból mintegy 100 tonnát már a lehalászás alkalmából széthordták, a többi 300 tonna azonban - és a 10 tonna süllő is — a telelőkbe került. Az eladó halnak utolját 1907. február 14-én vitték el. A süllőket március végén bocsátották ki a pontyivadékokkal bené117
