Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
Gondozott écskai állóvízből tógazdaság
pesített Fehér-tóba. Ez a halmennyiség összesen hat medencében volt elraktározva, a süllők természetesen külön.” Ezek után leszögezhetjük, hogy az écskai tógazdaság építését 1906 őszén fejezték be, s 1907- január 1-jén helyezték üzembe. Létrehozása egybeesik a Bega szabályozásával, minek folytán a Fehér-tavon lehetetlenné vált a korábbi halászási mód, ezért az écskai uradalom az államtól 64 000 korona összegben kártérítést kapott, ezt fektette be a körszivattyú építésébe. Érdemes felfigyelni arra, hogy ez a maga korában egészen eredeti megoldás volt. „Az écskai berendezés kezdeményező lépés, e téren nemcsak hazánkban, hanem a mesterséges halászat terén általában” — állapította meg cikkében Répássy Miklós, korának neves szakembere is. Az écskai halgazdaság alapítási évének tisztázása után — mielőtt az utóélet további tényeit vennénk számba — érdemes egy rövidkét még elidőzni a keletkezés körülményeinél. A félreértéseket, a zavarokat mindenekelőtt a kutatás elégtelenségében kell keresnünk. Ezt megnehezítette az écskai uradalmi levéltár megsemmisülése, az Écskára vonatkozó dokumentumok eltűnése a zrenjanini levéltárból, de még a Torontál című újság tájékoztatási módja is. Az 1907-ben üzembe helyezett halgazdaság tényét például nem jegyzi, pedig nagyságánál fogva meg a technikai újdonságok almalmazása miatt is nem mindennapi esemény volt. Jóval korábban, 1891. február 1-jén viszont a következő hírt közölte: „Flalastó Écskán. Écskán a gróf Harnoncourt Félix tulajdonát képező birtokon elterülő mintegy 800 holdnyi Fehér-tón az idén nagyszabású haltenyésztő telepet létesítenek. A tó székes talajánál fogva rendkívül alkalmas erre... A lecsapolást gőzgéppel fogják eszközölni, ami lehetségessé fogja tenni a tógazdaság céljainak megfelelően, a vízzel szabadon való rendelkezést...” Eddig a hír, amely mintha a többször is emlegetett 1894-es alapítási év felé mutama. Minderről később a lap azonban egy sort sem közöl, az Écskáról érkező hírek egészen más természetűek. így 1891 vége felé arról tájékoztatja olvasóit, hogy gróf Harnancourt „egy pompás kis kéjhajtót” vásárolt, s ezen jött Becskerekre egy Karadordevic herceg és egy orosz mágnás társaságában. A későbbi tudósítások nagyobbrészt az évenként ismétlődő főúri vadászatokra vonatkoztak, amelyeken azonban nemcsak hercegek és grófok, Afrika-utazók és léghajósok vettek részt, hanem Ferenc Ferdinánd trónörökös is, úgyhogy ezzel az információval a Torontál mindenképpen igyekezett á jour lenni. A tógazdaságra vonatkozó tényeket, utalásokat tehát máshol kell keresni. A Fehér-tó a Bega árterületén keletkezett, és gazdag haljárásáról volt nevezetes. „Regen meglevő vízállás, amely a belvizek tározására szolgált, s amelyben vadhalászatot mindig űztek” - írja róla Répássy Miklós is az 1909-ben megjelent Édesvizi halászat és halgazdaság című könyvében. A 19. század második felében itt is bérlőhalászat fejlődött ki, az uradalom a Toron tálban tette közzé a nyilvános árverés időpontját, feltételeit. Mauer Gyula mérnök. Az Alsó-Bega csatornázása című, 1911-ben megjelent művében már arról ír, hogy az uradalom „a Fehér-tóban rendszeres haltenyésztést űz”. Még hozzáfűzte, hogy a tó vizét „akként újították meg, hogy a Bega magasabb vízállásakor a tóba a vizet be-, majd kisebb vízálláskor onnan kieresztették”. A Bega szabályozásával a víz felújításának ez a módja lehetedenné vált, s emiatt, mint már volt róla szó, az állam kártalanította az uradalmat. Répássy Miklós korábban idézett cikkében szintén utalt a haltenyésztésre, az imént említett könyvében pedig közli, hogy „a Fehér-tót nyolc kisebb tó veszi körül; összesen 300 hold terjedelműek. Ezeknek a célja, hogy a Fehér-tó népesítésére való ivadékot neveljék”. Ezek után leszögezhetjük, hogy a halgazdaság 1907-ben történt üzembe helyezése előtt 118
