Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
Az utolsó tiszai komp
feljáratot:. Dohogva öntötte magából a fekete füstöt, de bedöglött. Nehéz teherkocsi áll eléje, máris feszül a vontatókötél, s a megsokszorozott lóerő megbirkózik a révjárás emelkedőjével. Újra szabad az út, újra megtelik a komp. Két fiatal, „Németbe” dolgozó házaspár megy valahová vizitbe, autóstul, gyerekesktül. A kocsik körül forgolódnak, cigarettát, a gyerekeknek rágcsálni valót, szörpöt vesznek elő, egyszóval sürögnek-forognak, folyton-folyvást nyitogat- ják, csapkodják az ajtókat. Az egyikben egy gombnyomással elindítják a szalagot is, a sztereokészülék friss német slágereket röpít a füzesek felé. Autómárkákról, lemezjátszókról beszélgetnek, hangosak, már- már lármásak is. Ügy látszik, az egész világot a magukénak érzik. Csakugyan az övék, ha világon a kisebb-nagyobb javak birtoklását értjük, az acélkék, muzsikáló Taunust például, vagy a fekete Renault-t, amfelyről egy sárga tigris vicsorít az utasokra. A többi utas eleinte egy kissé feszélyezve érzi magát, majd a nők csakhamar beszélgetésbe feledkeznek, a férfiak pedig a pallón heverő kukák közül választanak egyet, fogas részüket ráakasztják az anyákötélre, s a révészekkel együtt kézi erővel húzogatják a kompot, lassú, előrekapaszkodó mozdulatokkal. Mindenki kézbe veheti, a segédkezés majdhogynem kötelesség, a rendhez tartozik. Szigetközben ezt az 50-60 centiméter hosszú, vastag fejű, vékonyodó nyelű kompszerszámot vonyónak nevezik, Pádé táján, tudjuk, kukának. Bálint Sándor Szegedi szótárában a szónak két értelmét magyarázza, az egyik szerint a kuka az a horgasfa, amellyel a dohány kertészek a szárításra felfűzött dohányt felakasztják, a másik szerint süket ember. Itt, lám, van egy harmadik jelentése is. A kompot a vendégmunkások évente egyszer-kétszer veszik igénybe, amikor hazajönnek látogatóba. Ritka utasok még a juhászok is, ők márciusban a nyájjal együtt átmennek a bánáti oldalra, és egészen decemberig legeltetnek a pádéi réten, akkor visszatérnek, és elszámolnak az adai juhosgazdákkal. Néha látni bútorostul, batyustul költözködő családokat is. A bácskai Tisza menti tanyavilág néhány lakója vándorol át, mivel Bánátban olcsóbb a ház, a föld, könnyebben lehet lábra állni. Jázován mintegy 15 bácskai juhászcsalád telepedett le. Persze annak idején, az ötvenes-hatvanas években sokkal nagyobb volt az ellenkező irányú áramlás, főleg Szabadka felé A látogatási alkalmak általában leszűkültek, de augusztus 8-án, a pádéi búcsú napján mindig nagy a reggeli és az esti forgalom. Valamikor az adaiak szívesen átmentek egy halászlére a pádéi oldalra, de most nincs ott se hal, se csárda, csak egy parti kocsma. Hetente egyszer lovakat szállítanak át a keddi adai cigánypiacra, ott, az Ádám-féle kocsmában, Bárány Dániel veszi át a kivitelre szánt vágójószágot. Az áruellátás zavarai miatt gyakoribbá váltak a bevásárló utak. Ha híre megy, hogy Adán volt mosópor, akkor némely pádéi család már várja odaátról a rokoni értesítést: gyertek, nektek is vettünk. Egy időben, az első komolyabb benzindrágulás idején, elszaporodtak az autók is. Korábban nem számított a 10-20 kilométeres kerülő valamelyik tiszai hídhoz, most a megfontolás tárgya lett. A bonok új helyzetet teremtettek, az autósforgalom a legszükségesebbre korlátozódott. Szerencse, hogy a rév még szeptemberben teljesítette évi pénzügyi tervét, így aztán erre az évre nyugodtak a révészek. így telnck-múlnak egy nagy forgalmú tiszai komp hétköznapjai: eseménydúsan, változatosan, a kívülálló szemével nézve még érdekesen is. A révészek csak részben osztják ezt a véleményt. Számukra a komp mindenekelőtt a megélhetés eszköze, munkahely a szabad ég alatt. Nekik ott kell helytállni, ha esik, ha fúj, télen is, nyáron is. Ezt az utóbbit szó szerint kell érteni, mert a jégtörők már évek óta zúzzák a Tisza jegét, hogy a tartályuszályok zavartalanul elszállíthassák a kőolajat a bánáti olajmezőkről. így aztán a révhelyen télen sem áll le a forgalom, ha igen, akkor csak rövid időre. 111
