Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

donosok, akiknek házait le kellett bontani, tiltakoztak a dolog ellen, annak ellenére, hogy egy valóban kielégítő, a becslési érték alapján odaítélt megváltási összeget kaptak értük. Itt kell megjegyeznem, hogy Görögországban, valamint Franciaországban is életben van az a törvény, amely kötelezi az egyént arra, hogy ház-vagy telektulajdonáról, amennyiben a köz érdeke azt úgy kívánja meg, egy kielégítő, a becsült értéknek megfelelő összeg ellenében lemondjon. Később, amikor ezeket az utcákat már kiépítették és a korábban értéktelen házak és telkek ára is gyakran az ötszörösére nőtt, többen petíciókat terjesztettek be, amelyekben kinyilvánították azon kívánságukat, hogy több helyen is létesítsenek ilyen utcákat, de a közösség vagy a kormány, — amely ebben az esetben buzdításképpen segítő kezet nyújtott, — mondjon le minden kártalanításról, s csak azokból az előnyökből részesülhessen, amelyeket a célszerű beruházási lehetőség nyújt. Mennyibe kerülne hát a csatorna kiépítése után egy építési telek a csatornapart közelében? — azt hiszem éppen olyan sokba, mint egy telek a Dunasoron a Wurmudvar

10 közelében, vagy talán még ennél is valamivel többe. Ezenkívül szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy az építési telkek eladásából származó bevétel a lebontandó házak költségeit bőségesen fedezné. E terv ismertetésénél feltételezem, hogy a csatornát megépíteni szándékoznak. Ebben az esetben e költségeket nem szabad hozzászámítani a lebontandó házakéihoz. Egy ilyen csatornának a várostól távoleső kiépítése a költségekre való tekintettel kevés hasznot hozna. Válasz arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne a jégzajlás okozta károkat megszüntetni Hogy a jégzajlás veszélyét megszüntessük, amennyire csak lehet ki kell küszöbölnünk az éles folyókanyarokat. Mert másképp áll a helyzet a víz esetében és másképp, hogyha jégtömegekről van szó. Az első esetben a nem túl jelentős folyókanyarulatok semmiféle zavaró hatást nem gyakorolnak, szilárd testű jégtömegeknél azonban a legnagyobb veszélytől kell tartani, mivel teljesen világos, hogy egy jelentős jégtömeg az éles kanyarokban felvett irányt követi, anélkül, hogy az irányát változtató folyómederbe befordulna, így az útjában álló parthoz hozzáverődve a jégtáblák egymásra halmozódnak, leszűkítik a folyóágyat, ezáltal torlódásokat okoznak, amelyek azután többé-kevésbé áradást idéznek elő. Kisebb jégtömegeknél nem ilyen komoly a helyzet, — mivel a nyomaték nem oly nagy, — s ezért semmiféle veszélytől nem kell tartani. A jégzajlás miatt szükséges a folyószabályozást oly módon megvalósítani, hogy a Palotai szigettől kezdve a Nagy és Kis Budai- és a Margitszigetet víztől elzárjuk, nem javaslom, hanem inkább amellett az elképzelés mellett lennék, hogy a budai oldal és a Margitsziget közötti folyóágat megközelítően egyenes irányba kíséreljük meg terelni. E folyóágnak a szélessége teljesen elegendő a Duna felülről érkező víztömegének befogadására, s így a folyó nem lenne arra kényszerítve, hogy a Nagy Budai- és a Margitszigetnél természetes irányától oly nagy mértékben eltérjen. Ennek következtében a Nagy Budai-szigetnél

11 arra kellene törekedni, hogy a sziget északi és keleti oldalát olyannyira lekeskenyítsük, hogy ezen ág egyenes vonalú irányba hozatala elérhetővé váljék. Ez a célszerűségnek megfelelően a pesti oldalon a sziget felett egy sarkantyút (a zajló jégnek egy emelvényt) hozna létre, amely már a sziget szempontjából előnyös intézkedésekkel együtt a kitűzött célt gyorsan elérhetővé tenné. A híd alatt mindenekelőtt a budai patak által okozott feltöltődést kell megszüntetni, amely azzal, hogy talán még 20 ölnél is hosszabban benyúlik a vízbe, az egész folyónak más irányt szab. A patak maga könnyen kényszeríthető arra, hogy hordalékát más helyen rakja le. A pesti oldalon a Sóhivatal környékén, a Molnár-tó

12 közelében egy, a célnak megfelelő iszapfogó sarkantyú létesítését javasolnám, amely egyúttal azt a célt is szolgálná, hogy a budai oldal Gellért-fürdő alatti részének homokpadját és homoklerakódását is megszüntetné, s ezzel visszaadná a folyó számára szükséges, korábban teljesen természettől adott irányát.