Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
Egyesek azonban azt fogják mondani: „Nagyon könnyű azt mondani, hogy a Duna egy mérföldnyi szakaszát évi 300 ezer forinttal szabályozni lehetne: de honnan vesszük ezt az összeget, hol teremtsük meg, vagy hogyan törlesszük le?" Erre a kérdésre és nehézségre most csak annyit válaszolok, hogy ennek az összegnek az előteremtése egy ország, sőt még maguknak a Dunapartot szabályozni akaróknak (Adjacenten?) a számára sem lenne semmiképpen sem lehetetlen. Hisz ez az összeg túl csekély ilyen nagy célok megvalósítására, mint amiket mi fent említettünk; ha egyszer már mindenki komolyan venné és tevékenyen életbe lehetne léptetni a Duna-szabályozását! Sőt annál inkább, mivel létezik néhány olyan eszköz és úgynevezett természetes út, amelyen és amelyek által ezen a nehézségen igen sokat lehet enyhíteni, és minden ehhez szükséges összeget nagyon könnyen elő lehetne teremteni és le lehetne fizetni. Nen akarok azonban ezzel más nézeteknek és az enyéimnél jobb tanácsoknak elébe vágni, mivel ez az értekezés már amúgy is sokkal terjengősebb lett, mint amit a hely itt megenged, és mivel ezek a tanácsok, tudniillik, hogy a Duna-szabályozásához szükséges költségeket honnan szerezzük meg, vagy miből fedezzük, még hosszabb részletezésre csábítanának engem. Mindezeket a javaslatokat, ha eközben e témáról nem jelenne meg semmiféle jobb mű, fenn szándékozom tartani jövőbeni útmutatóm számára. 10 Úgy, ahogy azonban az itt felsorolt részletekből a legfontosabb kérdésekre — amelyek egy Duna-szabályozás során előadódhatnak, — adott válasz már kiviláglik, hogy tudniillik: a) megvan a lehetősége annak, hogy mind fizikai, mind pénzügyi szempontból nézve is foglalkozhassunk a Duna-szabályozás kérdéseivel; b) hogy ez a Duna-szabályozás nemcsak hogy elengedhetetlenül szükségesnek, de nagyon előnyösnek is tűnik; c) hogy mind a legjobb szabályozási tervek, mind pedig a szükséges anyagiak birtokában jó megvalósításra tudnánk jutni; már csak a következő kérdéseknek a figyelembevétele marad hátra: vajon a Dunát teljes szakaszán szabályozzuk, vagy csak részben, olyan vidékeken, ahol a folyó a legkönnyebben kiáradhat és ki szokott áradni? Ha azonban mérlegeljük, hogy a mi Dunánk Pozsonytól Orsováig alig néhány kis helyen rendelkezik olyan lefolyással, amely vagy a hajózás és a folyó vizének mélysége, vagy a partelárasztások és árvizek, vagy a homokpadok, malmok és karók miatt nem szükségli a szabályozást, vagy a helyes irányba terelést, akkor az első kérdést már azonnal meg is válaszoltuk, hogy tudniillik a legcélszerűbb az lenne, ha a Duna medrét Pozsonytól Orsováig teljes hosszában szabályoznánk. Ha azonban a milliós ráfordítástól és a sok évtől, amelyet egy ilyen teljes Duna-szabályozás megkövetel, megijedünk és visszarettenünk, akkor természetesen csak egy részleges szabályozást ajánlhatunk, éspedig legsürgetőbben azokon a területeken, ahol a Duna legakadálytalanabbul átlépi partjait, s ahol egyúttal áradásai következtében a legnagyobb károkat szokta okozni. Történelmileg és földrajzilag is ismert, hogy a Duna először és a legkönnyebben a Csallóköznél szokott kilépni medréből, s gyakran az egész szigetet elárasztja. Véleményem és belátásom szerint e könnyen bekövetkező és gyakori árvizeknek az okai nem csupán a Duna alaacsony partjaiban keresendők, hanem abban is, hogy a Duna Pozsonynál azonnal két ágra oszlik, tudniillik a ligetnél jobbra az úgynevezett „ligeti Dunapartra", balra a malom-rétnél pedig az úgynevezett „Érsekújvári Dunára" 11 . Ez a Dunaág képezi és zárja le az egész Csallóközt és csak Gutánál, Komárom vármegyében ömlik bele a Vág folyóba, amellyel együtt azután Komárom alatt ismét egyesül a Duna főágával. Szintén ebből a fő Dunaágból még Pozsony vármegyében Rajkánál Mosón felé, egy másik ág is elválik, az úgynevezett Mosoni-Dunaág, amely Győr felé folyik, s itt képezi és zárja le az úgynevezett Szigetközt, s csak Gönyű felett torkollik bele a Duna főágába. De maga ez a fő Dunaág is Pozsonytól kezdődően a Győr vármegyében levő Szapíg oly erősen kígyózó mederben folyik, hogy emiatt több mellékágra oszlik, sok kis szigetet képez, és éppen ezért rengeteg homokpadot képez, amelyek a hajózás szempontjából nagyon veszélyesek és hátrányosak.
