Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

malomtőkére fut rá, ahol aztán hajója a rakománnyal és az árukkal elsüllyed, akkor még nagy szerencséje van, ha ő maga ép testtel megússza a dolgot. Alacsony vízállásnál gyakran a dunai malmok is a hajózás útjában állnak. Ezek a malmok szintúgy elegendően nagy és erős vizet igényelnek és ezáltal vizük áramlása miatt különösen a kisebb hajókra jelentenek veszélyt. Egy célszerűen elvégzett Duna-szabályozás azonban megfelelő magasságot ad az alacsonyabb partoknak, megfelelő mélységet a sekélyebb helyeknek, megszabadítja a folyót az összes homokpadtól, megtisztítja valamennyi veszélyes tönktől és cölöptől, s mindezek által a hajózást annyira megkönnyíti és biztonságossá teszi, hogy a Dunán éjjel és nappal egyaránt bátran és veszélytelenül lehet majd közlekedni. Milyen végtelen előnyökkel és haszonnal járna tehát mindez a dunai kereskedelem egésze számára! Milyen kiszámíthatatlan időbeli, pénzbeli és árukban való nyereséget jelentene! 3. A harmadik előnyt a gyárak, a manufaktúrák, a gőzmalmok, a gőzezemü konyakfőzdék, a finomító üzemek és más hasonlók jelentenek, amelyek, ha a Duna szabályozva lenne, a folyónál biztonsággal és az alámosás minden veszélye nélkül lehetnének elhelyezve és létesítve, mivel ilyenfajta intézmények csak magas vízállás mellett, nagy haszonnal tervezhetők: csak ahová a nyersanyagok odavitele és a gyártmányok elszállítása könnyen történhet, és ahol általában mindenféle közlekedés gyakrabban és kényelmesebben elképzelhető és igénybe vehető* És ez megint csak egy olyan végtelenül nagy haszon, amit mi a Duna-szabályozásnak köszönhetnénk. Mert bár mondhat bárki bármit, én akkor is szilárdan hiszem, hogy csak gyárak és manufaktúrák tudnak virágzóvá tenni egy országot, úgy mint ahogy több ország is virágzását és erejét csupán a gyáraknak és manufaktúráknak köszönheti.** Mert mit használ a legnagyobb kereskedelem is, amely csak abban áll, hogy az árukat — némi előnnyel és nyereséggel ugyan — az egyik helyről a másikra szállítja át, de eközben a nyereség állandóan csak a legnagyobb kockázattal, időveszteséggel és tőkeráfordítással érhető el? Hogy hány száz nehézséggel jár egy ilyen kereskedelem, azt mindenki tudja, aki már vállalt egyszer vizén lebonyolítva ilyen merész üzleti játékot. így ha például a Dunán gyümölcsök, borok és fa, vagy a tengeren szövetáruk, gyapjú, vasszerszámok stb. kereskedelmével akarunk próbálkozni, akkor igen gyakran nem lehet megkapni a kívánt terméket; sokszor mire elérjük a helyet, mások már szétkapkodták ezeket. Vagy az is gyakran előfordulhat, hogy különböző, sokszor előre nem látható körülmények miatt ezen áruk közben úgy megdrágulnak, hogy még örülhetünk, ha ilyen drága bevásárlás mellett veszteség nélkül megúszhatjuk a dolgot. Tekintsük most át a mezőgazdasági termelő helyzetét: nagy kockázattal műveli földjét, amelyet minden előforduló rossz időjárás tönkretehet; nagy kockázattal folytatja a birka-, ló-, szarvasmarha-, stb. tenyésztését, hiszen az állatok szinte minden évben ki vannak téve a különböző betegségek, balesetek és járványok veszélyének és e tevékenység szintúgy nagy földterületeket, sok kiadást, drága takarmányt, rengeteg embert és szorgalmas felügyeletet követel meg. Ha azonban mégis gyümölcsei már a csűrökben, gyapjúja a zsákokban, hízott marhái a piacon vannak, akkor a mezőgazdának egy kis konkurrencia, vagy akárcsak egy kis túlkínálat is ugyanabban, vagy a hasonló termékben, már a legrosszabb eladási árat okozza, s ezért igen gyakran még boldognak kell lennie, ha kiadásai megtérülnek, s rengeteg fáradozását csak némiképpen is jutalmazva érzi. - Egészen másképpen áll a helyzet a gyárak és a manufaktúrák okozta előnnyel: *Schwartner klasszikus statisztikájában Európa valamennyi folyójának királynőjeként emlegeti a Dunát, s azután ugyanitt azt mondja: „Az országnak ez az ütőere az, amely a magyar embernek valós és elképzelt igényeit a világ minden részéből kielégíti, és amely szintén a természettől arra tűnik rendeltetve, hogy a magyar termékek bőségét a sok folyón keresztül, amelyek beletorkollnak, felvegye, és a szomszédos országoknak mind ezeket mind pedig az idegen tranzitárukat eljuttassa.." (Lásd 1. rész 17. §. 71. oldal). **Anglia gyári és manufakturális termékeiért évente óriási összeget, körülbelül 114 230 000 fontsterlinget bevételez.