Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

ezek feldolgozzák a nyers termékeket és anyagokat, amelyekből a többletet minden paraszt, minden termelő és minden állam akár kis haszonnal is szívesen eladja, vagy odaajándékozza. Ugyanezeket az anyagokat az okos gyáros gondosan és finoman feldolgozza, és aztán negyven, ötven, sőt gyakran akár száz százalék biztos haszonnal is eladja, sőt még biztosabbal, mint az aki mindig mezőgazdasági termékekkel, vagy akár magával a létfontosságú kenyérrel kereskedik. Mert hiszen mi mindannyian kívülről akarunk ragyogni, s milyen gyakran nincs hajlamunk a böjtölésre sem, midőn magunknak a divatáru kereskedésekből beszerezhetünk valamit. De mit kockáztat a gyáros vállalkozásaiban? Egyáltalán semmit. Mert egy jó, finom gyártmány mindig keresett és szükséges, következésképpen biztosan eladható, sőt nagyon gyakran keresett és drágán megfizetett dolog. Ha azonban a gyáros mégis tönkremegy, akkor mindig kiderül, hogy csak személyes alkalmatlansága volt bukásának az oka, és hogy szerencsétlenségében mindig ő maga a hibás. De egy szorgalmas, megbízható és hozzáértő gyáros még sosem koldult. 4. A negyedik haszon és előny, amelyet számunkra a Duna-szabályozása hozna magával, az a földterületben való nyereség, amely most részben a Duna folyó vize által fölösleges módon elborítva található, részben pedig gyakran az árvizek következtében elárasztódik, elpazarlódik, lemosódik. A Duna-szabályozás által tudniillik nemcsak azt a földterületet fogjuk elnyerni, amelyet az árvizek és az ezek következtében visszamaradó ingoványos részek foglalnak el, hanem azt is, amelyet most a sekélyes és fölösleges úgynevezett „rossz partok" (ripae spuriae) visszatartanak; továbbá azt a területet is, amely most a Duna-ágak medreiben található, mivel a Duna-szabályozás alkalmával minden Duna-ágat el fognak különíteni és le fognak vágni a Duna folyó fő ágától. És ez megintcsak egy aligha kiszámítható haszon és előny. És bár hazánk semmiféle limnografikus térképére vagy leírására sem hivatkozhatom, úgy hiszem elfogadhatjuk azt a feltételezést, hogy a Duna kiömlései, árvizei, fölösleges folyómedre és folyóágai következtében Magyarországon legalább kétszázezer holdnyi területet elborít és használhatatlanná tesz. Hány ezer ember, milyen sok család találhatna e területeken ismét biztos kenyeret, szállást és boldogulást a maga számára! Ahogyan azonban mi most a folyószabályozásainkkal állunk, nemcsak hogy semmit sem nyerünk, hanem még azt is elveszítjük, — a leghasznosabbak az embert — akit folyóink szabályozása által megnyerhetnénk, vagy legalábbis akinek életét megjavíthatnánk és megkönnyíthetnénk. Mert általánosan elismert és elfogadott az a tény, hogy a kiömlő vizek pangó ingoványokká és bűzlő mocsarakká változnak, amelyek igen könnyen elpusztulnak, elrohadnak és dögletes levegőt bocsátanak ki, ami az emberi egészségre nézve igen káros és aminek ma is — a Magyarországon oly sűrűn előforduló — gyakori váltólázat, a merevgörcsöket a számlájára írják* De az ingoványok kiszárítása és felületének csökkentése az állam számára a béke és a háború szempontjából is nagyon kívánatos és fontos. A Duna mohácsi mocsarai e tényről egész Magyarország számára örök időkig szomorú bizonyítékot hagytak hátra, mert a mohácsi csatavesztésnek és II. Lajos 1526. augusztus 29-én bekövetkezett halálának okát a történészek az ottani mocsaraknak tulajdonítják. Ezek után ezt a pontot is azzal zárom, hogy semmiféle költség nem lehet olyan nagy, semmilyen áldozat sem olyan drága, mint az a sokszoros előny és haszon, amelyet számunkra egy Duna-szabályozás teremtene és biztosítana. De az itt felsoroltakon kívül vannak még más előnyök is, amelyeket számunkra a Duna-szabályozás hozna magával; mert bizonyos, hogy a Dunán történő kereskedelem *Von Schemerl udvari bizottsági tanácsos úr írja „Erfahrungen im Wasserbaue" (Tapasztalatok a vízépítésben) című müvében a 4, oldalon: De a földterületek elvesztése, amelyeket a folyómedrek eliszaposodása és az elharapódzó árvizek vonnak el a földmüveléstől, még nem a legnagyobb a baj, sokkal fontosabb az a befolyás, amelyet az ebből keletkező mocsarak és ingoványok az egészségre, az éghajlat minőségére és egész vidékek halálozási arányára gyakorolnak. A levegő, amely a rothadó mocsarak halálos kigőzölgései által mérgezővé válik, több, különösen igen termékeny és vonzó vidék teljes területeit népteleníti el.