Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - III. A vízrendezés fejlődése és szükségessége
értékét, a termőképesség fokozásának egyik leghatékonyabb eszköze. Az említetteken, kívül a vízrendezés gyakran az egyéb meliorációs munkálatok, különösképpen pedig a kultiváció, a rekultiváció és az öntözés alapfeltételeit is megteremti. Ezért a vízrendezést az országok, a földrészek alapvető meliorációs munkálatai közé soroljuk. c) A vízrendezés Csehszlovákiában régen és ma Csehszlovákiában már az ország benépesülésének legrégibb időszakában végeztek olyan, munkálatokat, amelyeknek célja a talaj termőképességének fokozása volt, bár ezek a tevékenységek a mai értelemben vett meliorációnak nem nevezhetők. A X. században, Csehszlovákia területének nagyobb mértékű benépesedésekor és később a mocsarakat, valamint a tőzeges területeket igen gyakran úgy csapolták le, hogy a vizet a legalacsonyabban fekvő területekre vezették. Ezeket a területeket töltésekkel vették körül; így keletkeztek a halastavak. Ezt a módot Csehszlovákiában különösen a XIV. és a XV. században alkalmazták, amikor a halgazdálkodás magas fejlődési fokot ért el. IV. KÁROLY elrendelte, hogy a földesurak és a városok létesítsenek halastavakat, éspedig nemcsak a haltenyósztós céljából, hanem azért is, hogy a lehető legjobban hasznosítsák a mocsaras területeket, valamint hogy megvédjék a lejjebb fekvő területeket az árvizektől. Az így végzett vízrendezés mintapéldája a dél-csehországi halastórendszer. Ezt főképpen az 1505 -7- 1604 közötti években a Luznice és a Nezárka völgyében, a rozmberki uradalomban S. NETOLICKY és a jelcani J. KRCÍN alapította (51. ábra). A halastavak nagy része egymással össze van kötve, és a vizet, ha szükséges, a Zlatá stokának (Aranycsatornának) nevezett csatornából kapják. Ezt a csatornát 1506 -s- 1520 közötti években építették. Hossza 42,6 km, vízhozama mintegy 2,5 m3/s. A rendszerben a legnagyobb a Rozmberk-halastó, amelyet a Luznice folyón az 1584 -í- 1590 közötti években építettek. Töltésének hossza 2430 m, a halastó legmélyebb helyén mért magassága 10,60 m. A halastó felülete normális vízálláskor 490 ha, ha teljesen meg van töltve, 721 ha. A halastó normális tározótérfogata mintegy 7 millió m3, a legmagasabb vízálláskor pedig kb. 28 millió m3 (52. ábra). Ennek a halastórendszernek tározó és vízelvezető hatását kiegészítette az 1585 -5- 1590 években épített, Nová rekának (Új folyónak) nevezett, 13,48 km hosszú csatorna. Ennek a Luznice folyó vizét a Nezárka folyóba vezető csatornának legnagyobb vízhozama 90 m3/s. Csehszlovákiában ez volt az első nagyszabású vízátvezetés egyik folyóból a másikba. Ezek a létesítmények a Luznice és a Nezárka nagyvizeit annyira csökkentették, hogy a tábori legnagyobb fajlagos vízhozam 0,14 m3/s/km2, az Otava píseki szelvényében viszont 0,34 m3/s/km2, a Moldva Ceské Budéjovice-i szelvényében pedig 0,47 m3/s/km2 a legnagyobb fajlagos vízhozam. Az Otava és a Moldva folyók említett szelvények fölötti- szakaszai hasonlók a Luznice és a Nezárka folyóhoz, azonban lefolyó vízhozamaikat halastavak nem mérséklik. IV. Károly idejében, majd később, a XV. és a XVI. században, sok halastavat és halastórendszert építettek Ceské Budéjovice, Pardubice és Podébrady környékén, továbbá Morvaország nyugati és déli részén (ilyen volt az időközben eltűnt, Cejöe melletti Kobyl- tó) és másutt is. (A Pardubice környéki, mintegy 250 halastóból álló rendszert a 34,7 km hosszú, 2,75 m3/s vízhozamú, ún. Opatovicei Csatorna táplálta.) E. VOKOUN szerint 1585-ben csupán Csehországban összesen 180 000 ha területen volt halastó. Egyéb adatok szerint a XVI. század végén Csehországban mintegy 138 000, Morvaországban több, mint 37 000 hektárnyi halastó volt. Ezeknek a halastavaknak a haltenyésztésen kívül nagy vízgazdálkodási és meliorációs jelentőségük volt, minthogy javították a vízfolyások vízhozamának időbeli eloszlását, értékesítették az elvizenyősödött területeket, és a helyi vízrendezéseknél befogadókként szerepeltek. 89'
