Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - III. A vízrendezés fejlődése és szükségessége
Később, különösképpen a XIX. században, azonban számos halastavat szétromboltak, .és főképpen szántófölddé és rétté alakítottak, más halastavak feltöltődtek, elmocsara- sodtak stb. A kataszteri felvételi munkálatok megkezdésekor (1788-ban) még 76 815 hektárnyi halastó volt Csehországban, 1930-ig összes területük 43 932 hektárra, Morvaország és Szilézia területén 8179 hektárra csökkent. Szlovákiában 1930-ban csupán 300 hektárnyi halastó volt. A halastavak nagy vízgazdálkodási és meliorációs jelentőségére •tekintettel Csehszlovákiában a meglevő halastavakat ismét felújítják, és újakat építenek. Ennek következtében a halastavak összes területe a mostani 41 512 hektárról rövid idő alatt 73 514 hektárra fog növekedni. A vízrendezés nemcsak a halastóépítéssel, hanem — különösképpen a vízfolyások árterületein — a vízfolyások szabályozásával is kapcsolatban volt. Az árterületeken a meliorációs munkálatok alapja mindenekelőtt az árvizek elleni védekezés. A Duna menetén már a XV. században, rendszeresen pedig a XIX. század második felétől kezdődően 51. ábra. A Trebon környéki, dél-csehországi halastórendszer (Csehszlovákia ) •90
