Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

Vízrendezési műtárgyak - XIV. A vízrendezés céljára épített szivattyútelepek

251. ábra. összevont elrendezésű szivattyútelep G. Schroeder nyomán

takarékosak. Lehetővé teszi az álló, szívómagasság nélkül működő vagy a víz színe alá merülő szivattyúk alkalmazását, emellett rövid, a vízmozgás szempontjából kedvező nyomócső alkalmazásával kihasználja a nyomómedence előnyeit. A töltést nem gyengíti, mert teljesen a töltésen kívül is megépíthető. Az említett előnyök miatt ma leginkább ilyen elrendezésű szivattyútelepeket építenek.

A szivattyútelep fő része a gépház. Kis szivattyútelepek gépháza alaprajzilag négyzet vagy kör alakú, nagyobb szivattyútelepeké téglalap alakú, benne a szivattyúk és a meg- hajtógópek sorban vannak elhelyezve. A gépek vízszintes tengelyei általában egymással párhuzamosak. Ez az elrendezés különösképpen előnyös azoknak a szivattyúknak alkalmazásakor, amelyeknél a szívócső a szivattyú homlokfelületéhez csatlakozik.

A gépház alaprajzi méreteit és alakját a szivattyúkés a meghajtógépek típusa és méretei, a csővezeték és a különböző szerelvények elhelyezése szabja meg. Ki kell azonban elégíteni azt a követelményt is, hogy a gépek általános elrendezése áttekinthető legyen, valamint hogy biztosítsa a teljes biztonságot, a kényelmes kezelést, a gépek felszerelésének és leszerelésének lehetőségét, továbbá, hogy minden gép minden oldalról megközelíthető legyen. Csupán a könnyű és kicsiny légtelenítő szerkezeteket szabad úgy elhelyezni, hogy csak egy oldalról legyenek megközelíthetők, esetleg a falba erősített konzolokra.

252. ábra. Félig különálló elrendezésű szivattyútelep (Alaprajza a 248/e ábrán látható)

412