Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
Vízrendezési műtárgyak - XIV. A vízrendezés céljára épített szivattyútelepek
szerelhetők. Mindezeknek a követelményeknek kielégítése céljából a szivattyútelep tervét a gépész szakemberrel mindig a legszorosabb együttműködésben kell kidolgozni. Általában gondolni kell arra, hogy az egyes szivattyúegységek alapjai között az egyes gépek szélességénél legalább 0,00 m-rel, kisfeszültségű villamos gépek alkalmazásakor legalább 1 m-rel, nagyfeszültségű gépeknél legalább 1,5 m-rel szélesebb hely maradjon. A fekvő szivattyúk és motorok állórészei a faltól vagy a szomszédos géptől legalább 0,60 jn-rel távolabb legyenek, mint kihúzható tengelyük hossza. A gépek és a csővezetékek “! i 253. ábra. CentrifugálszivaMyúk szívó-, valamint nyomócsöveinek elrendezése (a — három szivattyúegysóg, b — négy szivattyúegysóg) kiálló, nem mozgó részei között legalább 0,80 m, mozgó részei között legalább 1 m, a kezelési oldalról legalább 1,50 m széles szabad sáv maradjon. A gépek és a kapcsolótábla vagy az ellenőrző és a mérőműszerek táblája között legalább 1,20 m széles sáv maradjon. A szivattyúk gyors indításának és zavartalan működésének biztosítása szükségessé teszi, hogy minden szivattyúnak saját szívó- és nyomócsöve legyen, s az egyik szívócső •esetleges megsérülésekor a szivattyú a másik szívócsőre átkapcsolható legyen (253. ábra). Nagyon gyakran felszerelik a szivattyútelepeket legalább egy reverzibilis szivattyúval. Ezt úgy szerkesztik, hogy ne csak a szívóaknából a befogadóba, hanem ellenkező irányban is tadjon vizet szivattyúzni. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy szükség esetén a vízfolyásból a vízelvezető rendszerbe szivattyúzzák a vizet, és ezt a környező területek öntözésére, a talajvízszín megemlésére stb.-re felhasználják. A szívóakna, valamint a nyomómedence nagysága és alakja függ a szivattyútelep elrendezésétől, a vízbevezetés és a vízelvezetés megoldásától, főleg azonban a szívócsövek és a nyomócsövek szabályszerű elhelyezésétől és összeszerelésétől (XIV. 1/c fejezet). A szívóaknának a vízelvezető csatorna fenékszintje alatt 1,0 1,5 m, legalább azonban 0,50 m mélynek kell lennie, feneke a legmélyebb pont fele 1 ~ 2%-kal lejtsen. Ezen a helyen szokták kialakítani a szívózsompot, amely lehetővé teszi, hogy szükség esetén a szívóakna vizét kiszivattyúzzák. Nagyobb létesítményeknél erre a célra 5 ■ lo 1/s vízhozamú és a szivattyútelep magassági elrendezésétől függően 10 — 15 m nyomómagas- «ágú segédszivattyút szoktak alkalmazni. A szívóaknát úgy osztják meg, hogy minden szivattyúnak különálló vagy legalábbis ideiglenesen elzárható szívóaknája legyen. A szívócső alsó széle, valamint a szívóakna leneke között legalább 0,5 D távolságnak kell lennie (D a szívócső kiszélesedett beömlési végének átmérője). Rendszerint 1) = (1,3^-1,5) d (d a szívócső átmérője). Ha a szívócső végén szívókosár van, a szívócső a szí vó- nkna fenekéhez 0,50 m-nél, kis átmérőjű szívókosár alkalmazásakor kivételesen 0,30 m-nel 413
