Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
rogyik. Az elázott talaj víztartalmának alsó határa agyagtalajnál 45%, iszaptalajnál 35%, homoktalajnál 25 30%, tőzegtalajnál 75 -h 80%. Az így elvizenyősödött területeket káros mikrolclimatikai viszonyok is jellemzik. Ilyen területeken a levegő hőmérséklete állandóan alacsonyabb, mint az egyébként azonos fekvésű, nem vizenyős területeken, a fagyos időszak hosszabb ideig tart, és különösképpen nagymértékű a hajlandóság a ködképződésre, minthogy a víz jelentős párolgása és ezzel összefüggően a talaj, valamint a földközeli levegőrótegek alacsony hőmérséklete miatt a vízpára könnyen köddé csapódik ki. Az elvizenyősödött talajnak mindig sok rossz tulajdonsága van. Mint már említettem, vízháztartása és fizikai állapota megzavart, szerkezete rosszabbá vált, genetikailag a kevésbé értékes podzolos, gleyes, mocsaras típusú talajjá vagy tőzeggé alakult át, néha pedig, ha a felszínre kerülő talajvíz káros sókat szállít a felső talajrétegekbe, sóssá válik. Mindezek a tulajdonságok az elvizenyősödött, különösen a mocsaras és a tőzeges területeket emberi használatra, főképpen mezőgazdasági művelésre, települések létesítésére, különböző építmények alapozására teljesen alkalmatlanná, egészségi szempontból pedig károssá teszik. Az elvizenyősödött talaj mezőgazdasági művelésre azért nem alkalmas, mert a kultúrnövények nem találnak megfelelő növekedési feltételeket olyan közegben, amely vízzel telített, hideg, amelynek szellőzése rossz, és amelyben a biológiai folyamatok csupán fékezve játszódnak le. Ha a talaj hosszú ideig vizenyős, különösen pedig ha vízzel elárasztott, a kultúrnövények teljesen kipusztulnak, és helyüket lápi növények, savanyú füvek és különböző gyomok foglalják el. Ezért a mocsarak és a tőzegtelepek rendszerint olyan terméketlen pusztaságok, amelyeket legfeljebb legelőnek használnak, legnagyobb részük azonban parlagon hever (16. ábra). Már a talajok kisebb mértékű elvizenyősödése is különböző szempontból káros, és az ilyen talajok is értéktelenek a mezőgazdaság számára. Ezek a talajok a már említett káros tulajdonságokon kívül túlzottan hidegek, akadályozzák és késleltetik a tavaszi mezőgazdasági munkákat, nehezítik vagy lehetetlenné teszik a gazdálkodást, nem használják ki megfelelően a trágyát stb. Ezáltal nagyon károsan hatnak a termesztett növények fejlődésére, csökkentik a termés mennyiségét és rontják minőségét. Az elvizenyősödött talaj hideg, mert az állandó vízpárologtatáshoz nagy mennyiségű hőre van szüksége. Ezért a növényzet nem kapja meg a szükséges hőmennyiséget. Ezt az állapotot rontja még az a körülmény is, hogy a talajban levő fölösleges víz a talajt normális körülmények között fölmelegítő meleg levegőt a talajba behatolni és a meleg csapadékvizet beszivárogni nem engedi. A talaj elvizenyősödése káros azért is, mert az ilyen talaj a tavaszi fagyokra érzékenyebb. Ugyanis a vízzel telítődött talaj derült éjszakákon megfagy, majd a melegebb nappalokon ismét kiolvad. Ez a folyamat váltakozva ismétlődik, 40
