Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
A jól megművelt, 45-t- 60%-os porozitású termőréteg (I. 1/b fejezet) víztartalmának szántóföldeknél 27 -t- 36, réteknél 36 -t- 48% határok között kell mozognia. (A százalékértékek a talaj térfogatára vonatkoznak.) Ilyen nedves- ségi állapotban a talajban levő levegő mennyisége a talaj térfogatának szántó- iöldeknél 18 -t- 24, réteknél 9 -t- 12%-a, vagyis nem csökken azok alá a legalsó határok alá, amelyeket már J. KOPECK Y az alábbi értékekkel jellemzett: Művelési ág Minimális levegőtartalom (a talaj térfogatszázalékában) Rétek, erdők 5-t- 10 Szántóföldek: búza, zab 10-t- 15 árpa, kapásnövények 15-t- 20 Kisebb levegőtartalomnál a talaj már elvizenyösödik. Ez az elvizenyősödés lehet részleges és teljes. Teljesen elvizenyősödött a talaj akkor, ha teljes vízkapacitásának megfelelően vízzel telített. Az egyes talajfajták sokszor közelítőleg sincsenek az említett optimális fizikai állapotban. Az optimális fizikai állapot létrejöttének ugyanis az a feltétele, hogy a talaj hézagainak mintegy 60%-a a maximális kapilláris vízkapacitást vagy más szóval a kapillárisán kötött víztartalmat meghatározó kapilláris hézag, és 40%-a a talaj levegőkapacitását megszabó, nem kapilláris hézag legyen. Ennek a feltételnek teljes mértékben a morzsás szerkezetű, közepesen kötött iszaptalajok felelnek meg. Ezeknél a kapilláris, valamint a nem kapilláris hézagok aránya a kívánt, mintegy 2:1 (9. ábra). Ezért ezek a talajok a legalkalmasabbak mezőgazdasági művelésre. Ezzel szemben a szélsőséges talajfajták minden esetben kevésbé megfelelők; éspedig a laza homokos talajok nagy áteresztőképességük, kis víztartó képességük és nagymértékű szellőzöttségük miatt, a kötött agyag, agyagos, iszapos, valamint tőzegtalajok viszont túlzottan nagy víztartó képességük és elenyésző vízáteresztő képességük miatt. A talaj vízháztartásáról áttekintő képet ad a vizsgált talajszelvény fizikai állapotának ábrája. Ezt az ábrát úgy szerkesztjük meg, hogy a vizsgált függély mintavételi, illetőleg vizsgálati pontjaiban a térfogatszázalék meghatározott méretarányában, horizontális irányban felrakjuk a fizikai jellemzők meghatározott értékeit, és összekötjük az egyes fizikai jellemzőknek megfelelő pontokat. Az így kapott vonalak a jellemzők valószínű változását mutatják (11. ábra). A vonalak megszerkesztésekor rendszerint az 1% = 1 mm méretarányt alkalmazzuk. Minél sűrűbben követik egymást a mintavételi pontok a szelvényben, annál pontosabban fejezik ki a vonalak a talaj egyes jellemzőinek változását. Legelőbb a porozitást jellemző vonal megszerkesztésére kerül sor (a 11. ábra a jelű vonala), ezután rajzolják meg a pillanatnyi levegőtartalom görbéjét 28
