Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
get mindenekelőtt a termesztett növények fajtája, illetőleg a gyökereikkel átszőtt talajréteg vastagsága szabja meg, minthogy a talajvíz szintje tartósan nem emelkedhet a növények gyökereinek sávjaig. lázért a javasolt talajvízmélység réteknél 50 -4- GO cm, legelőknél GO -4- 80 cm, szántóföldeknél 80 -H 120 cm, kerteknél 140 -i- 160 cm, erdőknél 150 -4- 200 cm. Ezeken az adatokon túlmenően a megengedett legkisebb talajvízmélységek a IV. 1/a fejezetben találhatók. Azonban a talajvízszín mélységének pontosabb meghatározásakor figyelembe kell vennünk a talaj fajtáját, tőképpen pedig a talaj kapillaritási jellemzőit. Ugyanis az állandó talajvízszínnek olyan mélyen kell lennie, hogy abból a víz a növények életében szerepet játszó talajrétegbe kapilláris emelkedéssel feljuthasson, és ezáltal száraz időszakokban biztosított legyen a vízutánpótlás. A kapilláris emelkedés nagyobb szemű homokoknál gyakorlatilag legfeljebb 30 cm, apró szemű homokoknál 50 cm, iszaptalajoknál már 1,50 4- 2,0 m, agyagoknál pedig 2 méternél több is lehet. A kapilláris emelkedés természetesen nagyon lassú folyamat. Ezért kötött talajoknál a talajvíz állandó szintjéül nagyobb mélységet kell megszabni, mint laza talajoknál. A nem mezőgazdaságilag hasznosított talajoknál a talajvízszín kívánt mélységét a használat módja határozza meg. Települések létesítésénél, épületek építésénél a talajvíz színének a pincék és az alagsori helyiségek szintjénél mélyebben kell lennie, építmények alapozásánál alacsonyabban kell lennie az alapsíknál, vasutaknál, valamint utaknál legfeljebb a vízelvezető árok fenekével lehet egy magasságban, vagy a töltés lábánál alacsonyabban kell lennie stb. A kapilláris sávban levő, a talajszemcsék felületéhez kötött víz mennyisége feleljen meg annak az optimális talaj nedvessé gi állapotnak, amelynél a kultúrnövények a legjobban növekednek, és a legnagyobb termést hozzák. A növények vízigénye fajtájuktól, az egyéb vegetációs tényezők, főképpen pedig a megvilágítási, a hőmérsékleti és a táplálékellátási tényezők alakulásától es állapotától függően különböző. A jó terméshez a talaj víz-, valamint levegőtartalmának, vagyis a talaj ún. f izikai állapotának olyan foka szükséges, amelynél a teljes pórustérfogatnak legfeljebb 60-4- 80%-a vízzel, a fennmaradó, legalább 20 -4- 40%-nyi rész pedig levegővel van kitöltve. Ha közelebbről nézzük a növényfajtákat, a viszonyok az alábbiak: Növénycsoport Optimális víztartalom Optimális levegőtartalom a teljes porozitás %-ában kifejezve Takarmánynövények, zöldségfélék 75-1- 85 15-4- 25 Kapások és ipari növények 70-4- 80 20-i- 30 Gabonafélék 00 4- 70 30 -4- 40 27
