Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
zatos és teljes. Jellemző határ az ún. lentokapilláris pont. Ez a már említett lentokapilláris víz legnagyobb mennyiségének vagy az ún. legnagyobb molekuláris talajnedvességnek felel meg. Ehhez a vízhez a kultúrnövények már nem tudnak hozzájutni, tehat ez fiziológiailag hatástalan (holtvíz), minthogy a növények gyökereinek szívóereje (ez a nálunk termesztett növényeknél eléri a 30 atmoszférát is) nem elegendő a szabaddá tételéhez. A holtvíznek a talaj téríogatszázalékában kifejezett mennyiségét közelítőleg a Fn = (l,5-2,5)FA% (i) összefüggés jellemzi. Vh a higroszkópossági szám, vagyis a higroszkópos víznek az a mennyisége, amely vákuumban, 10%-os kénsav felett, 20 °C hőmérsékleten, egyensúlyi állapotban a vízgőz nyomásával tapad a talaj részecskéinek felületéhez. O. SOLNAÍt szerint mezőgazdasági vízgazdálkodási célokra elegendően pontos eredményekkel alkalmazható az alábbi tapasztalati összefüggés is: az I. szemcseosztályba tartozó szemek százalékos mennyisége A képletből a holtvíznek a kőzet térfogatszázalékában kifejezett mennyisége számítható. (Az I. szemcseosztályba a 0,01 mm-nél kisebb, agyagszemcsék tartoznak.) Az (1) egyenletbe helyettesítés céljából az A. MITSCHERLICH szerint a kőzet súlyszázalékában kifejezett Vh higroszkópossági számot térfogatszázalékra kell átszámolni, vagyis a súlyt osztani kell a kőzet térfogatsúlyával. A (2) összefüggésben szereplő I. szemcseosztály részaránya a Kopecky-féle kimosási módszernek megfelelően, súlyszázalékban van kifejezve. A talajnak azt a képességét, hogy vizet képes magába fogadni, a talaj víz- lcapacitásának (a talaj vízfelvevő képességének), azt a képességét pedig, hogy a vizet magában tarthatja, a talaj víztartó képességének nevezik. Mindkét említett tulajdonságra — különösen bizonyos jellemző állapotoknál — nagy figyelmet kell fordítani. Azt a legnagyobb vízmennyiséget, amelyet a talaj felvenni képes — megtartani azonban nem —, maximális vagy teljes vízkapacitásnak (Fmax) nevezzük. Ebben a nedvességi állapotban a porozitással (P) jellemzett összes talajpórus vízzel van kitöltve, vagyis a talaj vízzel telített. Ezért a talaj vízfelesleg és levegő-, illetőleg oxigénhiány miatt szenved. Ezt az állapotot a talaj elvizenyősödésének nevezzük. Ha azonban a nem kapilláris pórusokat kitöltő gravitációs víz a mélyebben fekvő rétegekbe szivároghat, vagy pedig ha a talajból mesterséges vízelvezető létesítményekkel (csatornával, árokkal, talajcsővel vagy kúttal) elvezetik, a nem kapilláris hézagok a levegő számára ismét hozzáférhetőkké válnak. Tehát 24
