Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
ülepedett, valamint porszerkezet. Ülepedett szerkezetű talaj vízzel elárasztott területeken, heves záporok után vagy a talaj helytelen mechanikai megmunkálása következtében keletkezik. Megszáradás után cserepessé válik. A porszerkezetű talajt a szél könnyen elfújja. Az említett tulajdonságokkal szorosan összefügg a talaj megmunkálhatósága. Ezzel a kifejezéssel jelölik a talajművelő eszközökkel és gépekkel végzett mechanikai megmunkálás során legyőzendő ellenállást. Általánosságban köny- nyen, közepesen nehezen, valamint nehezen megmunkálható talajok különböztethetők meg. Ha a megmunkálhatóságot a konzisztencia alapján ítéljük meg, kemény, kötött, morzsás, szemcsés és porszerű talajokat és kőzeteket különböztethetünk meg. A tömörség mértékére a leülepedett, a kemény, az összeállt vagy összetapadt jelzők utalnak (az utóbbi jelző főképpen az altalajoknál használatos). A konzisztencia-állapotra nedves, valamint vízzel átitatott talajoknál a képlékeny (plasztikus), a kenhető, a kásás, a szétfolyó vagy az elmo- csarasodott jelzők utalnak. A talaj fizikai szerkezetétől és tulajdonságaitól függ továbbá a már említett porozitás is. Mind a pórusok összes nagyságát, mind pedig a kisebb méretű, 0,2 mm-nél kisebb átmérőjű, kapilláris pórusok (hajszálcsövek), valamint a nagyobb méretű, nem kapilláris pórusok viszonyát is a talaj fizikai szerkezete és tulajdonságai szabják meg. A porozitás mértékétől, valamint a pórusok alakjától függ a talaj vízfelvevő képessége (vízkapacitása), vízvezető képessége (áteresztőképessége), továbbá szellőzése (levegőkapacitása). Ezek a körülmények alakítják ki a talaj vízháztartását. A vízháztartás a talaj egész állapota és termékenysége szempontjából nagyon fontos. Ezért ezzel a következő pontban részletesebben foglalkozunk. A talaj tulajdonságainak alakításában azonban még további tényezők is részt vesznek. Ilyen tényező különösképpen a mésztartalom (a meszesség), a humusztartalom (a humuszosság), valamint a talaj vázanyagának mennyisége. A rendszerint kalciumkarbonát (CaC03) alakjában előforduló mész jelenléte javítja a talajt, főleg növeli a humuszos, agyagos adszorpciós komplexum telítettségét és stabilitását, valamint a szerkezet állandóságát, minthogy a mész koaguláló hatású, és elősegíti a morzsás szerkezet kialakítását. Ezenkívül fontos tápanyag is. A mésztartalom szerint megkülönböztetünk már gás kőzeteket, már- gákat és meszes kőzeteket. A márgás kőzetek 5 h- 25%, a márgák 25 ~ 60%, a meszes kőzetek 60%-nál több kalciumkarbonátot (CaC03-at) tartalmaznak. A talaj nagyobb mésztartalma már rátekintéssel is felismerhető. Erre mutatnak a fehéres foltok, az aggregátumok és a löszbabák. A talaj mésztartalmát minőségileg, ha benne a mész kevesebb, hígított sósav rácsepegtetésével, mennyiségileg pedig kalciméterrel állapítjuk meg. A humusztartalom, ha a humusz semleges (vagy adszorpciósan telített), a talaj termékenysége és biológiai tevékenysége, valamint a morzsás szerkezet kialakítása és fenntartása szempontjából nagyon kedvező. A savanyú, adszorp20
