Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései
I 71. ábra. Vázlat a kút körüli leszivási görbe egyenletének meghatározásához Integrálva ezt az egyenletet, és kiszámítva az integrálási állandókat az x = r és az y = h() figyelembevételével, eredményül az y°- = -Q- In + hl (35b) nk r ■egyenletet kapjuk. Behelyettesítve az x = l és az y = h koordinátákat, a vízhozamot a Q = nk (A2 — hl) r (36) egyenletből számíthatjuk. Ha az r és a h0 mennyiség elhagyhatóan kicsiny, a levezetett egyenlet még egyszerűsíthető." 3. A vízrendezés mértékének meghatározása Minta korábbiakban már említettük (11. 1. fejezet), a vízrendezés célja egyrészt a talaj megvédése az elöntések ellen, másrészt pedig a hasznosított talajrétegben levő víz színének olyan mértékű süllyesztése és állandósítása a süllyesztési szinten, hogy a hasznosított talajréteg ne legyen elvizenyősödött, azonban a süllyesztés eredményeképpen a réteg vízháztartása ne romolják, nedvességi viszonyai kedvezőtlenebbé ne váljanak. Minden talajhasznosítási módnak a vízrendezés más mértéke, azaz más vízrendezési norma felel meg. Általános követelmény, hogy a talajt a víz el ne öntse, vagy ha mégis elöntené, az elárasztás csak rövid ideig tartson. A talajvízszínt azonban tartósan le kell süllyeszteni, mégpedig úgy, hogy lakótelepeken, ipartelepeken alacsonyabb legyen a pincék és az alagsori helyiségek szintjénél, repülőtereknél, utaknál, 132
