Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései
A képletben szereplő ß szög közelítőleg kielégíti a sin ß — j egyenlőséget. A két oldalról a létesítményhez szivárgó vízhozam a fenti érték kétszerese. Ha a talajt nem a felszínről beszivárgó, hanem a talajban távolabbról oda- szivárgó talajvíz teszi vizenyőssé, érvényes a Q = 2 \ 90 J ßx\xdJL dx (33a) egyenlet. Integrálva ezt az egyenletet az x = r h- / és az y = h0 -h- h határok között, az egy oldalról a vízelvezető létesítményhez szivárgó vízhozamot a Q = ^(l+&)(A_4o) In / (33b> egyenlettel fejezhetjük ki. Ha a vízzáró réteg a talajcső vagy az árok szintje alatt meghatározott, nem túlságosan nagy, a mélységben van 7í QL (70. ábra), a talajcső alatti térből —2 90 nagyságú szelvényen szivárog a víz a talajcsőhöz. ocx kielégíti a sin aY = - x egyenletet. A teljes vízhozam: Q = Q1 + Q2 = - ki Xr + ßx\dy^ ~ 2 \ 90 ) dx 70. ábra. Vázlat a leszívást görbe egyenletének meghatározásához. A vízzáró réteg nincs nagyon mélyen (34) A számítás további menete hasonló az előző esetben ismertetetthez. Ha a felesleges víz eltávolítására kutat építenek (71. ábra), a talajvíz a kút(1y hoz fx = 2n xy nagyságú felületen át v = k — sebességgel szivárog. Ennek dx következtében Q = 2ti kxy dy dx (35a) 131
