Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései

süllyedt talajvízszín hosszú ideig tartó csapadék után is változatlan marad, bekövetkezett az egyensúlyi állapot, vagyis ebben az esetben az /„ = y szelvényen átszivárgó vízmennyiség egyenlő a felszín egységnyi hosszúságú, (L — x) szélességű részén beszivárgott csapadékvíz mennyiségével. Ha a talajban mozgó víz sebességét a Darcy-féle szivárgási törvény figyelembevételével fejezzük ki, vagyis

vx — klx — k

dy

dx

(23):

és ha k a talaj áteresztőképesség] tényezőjét, qa pedig a felszín egységnyi területű részére hullott, a talajba beszivárgó, majd a talajcső felé mozgó víz m3/s egységben kifejezett hozamát jelöli, a talajba bejutó, valamint a belőle kifolyó vízhozam egyenlőségét a

qd(l — x) = ky (24a)

dx

képlet fejezi ki.

Elvégezve az integrálást, az x — r és az y = h{) koordinátapár figyelembevételével meghatározva az integrálási állandókat és elvégezve az átalakításokat, eredményül az

i k(zj2 — h'i) = qd(x—r) \^l — — j (24b)

egyenletet kapjuk.

Ha az r és a h0 értéke elhagyhatóan kicsiny (mint például talajcsövek alkalmazásakor — lásd a 66. ábrát), a leszívási görbe alakját az

y2 = y (2lx — X-)

(24c)

egyenlet jellemzi. Ez ellipszis egyenlete. Ha behelyettesítjük az x = l és az y — h értékpárt, az egyoldali vízhozamot a

Q —Qdl = (25)

egyenletből számíthatjuk.

Ha a víz két oldalról szivárog a talajcsőbe, a bele jutó vízhozam a (25) képlettel kifejezettnek kétszerese.

Ha az elvizenyősödést a vizet át nem eresztő, vízszintes alsó réteg felett például a töltésezett vízfolyásban érvényesülő hidrosztatikus nyomás következtében összegyülekezett talajvíz stb. okozza, és ha az alsó rétegre talajcsövet

127