Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Nagyobb városok szennyvíztisztítása
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Utóülepítő alkonyaikor döntés született, hogy a megyeri úton modern biológiai szennyvíztisztítót építenek. A vita abból fakadt, hogy sokan túlzónak tartották a tervezett szennyvíztisztítást: a gravitációs csatornából felemelt szennyvíz 2 db., 15 000 m3-es ülepítő medencében és 20 db., összesen 7200 m3 salakkal megtöltött oxidáló medencében tisztul majd meg, amit végezetül 30 hektáros területen öntöznek szét. A döntéshozók egy csepegtető rendszerű tisztítómű megterveztetése mellett maradtak, melynek megvalósításából azonban az I. világháború miatt nem lett semmi. Az 1929-33-as gazdasági világválság idején is csupán hálózatfejlesztésre volt lehetőség. Az első pécsi szennyvíztisztító telepet végül csak 1937-ben helyezték üzembe. Ez azonban csak mechanikai tisztító berendezés volt: durva rácsból, ülepítő (lipcsei) medencékből, és iszaprothasztó tornyokból (ez abban az időben hazánkban még nem volt elterjedt), iszapszárító ágyakból, gazomé- terből, átemelő telepből és szennyvíztároló medencékből állt. Ennek elkészültéig az első csatornák üzembehelyezését követően az érkező szennyvizet durva szűrés után 5 hektár felületű tározó tavakba vezették és csak két hét tartózkodás után juttatták a recipiensbe. A II. világháború utáni városfejlesztés (lakótelepek, ipar stb.) elodázhatatlanná tette a hálózat ütemes fejlesztését, egy nagyobb kapacitású szennyvíztisztító felépítését. 1962-re a régi telep mellett elkészült egy immár eleveniszapos, 22 000 m3/d hidraulikai kapacitású telep, melyhez azonban iszapkezelés nem társult. A város vezetői úgy gondolták, hogy a keletkezett nyers iszapot egy meddőhányón helyezik el, amelyből majd zöldfelületet alakítanak ki. Csakhogy a megkövesedett meddőhányó nem nyelte el az iszapvizet, hanem az oldalán csurgóit végig és bűzével árasztotta el a környéket. A kiépült 6 kilométeres nyomóvezeték kihasználása érdekében először épült egy centrifugás víztelenítő, majd mivel annak hatékonysága még mindig nem bizonyult elégségesnek, építettek hozzá egy acél- szerkezetű (mezofil) rothasztót, a keletkező biogáz hasznosítására pedig beállítottak egy Roediger típusú szárító (granuláló) berendezést. A megyeri úti 22 000 m3/d kapacitású tisztítótelepet időközben a város körbenőtte. 13 év után 1975- ben határozat született a telep kitelepítéséről, de csak 1995-ben épült fel Pellérden, az uránzagy tavak mellett a 60 000 m3/d kapacitással rendelkező új, eleveniszapos biológiai tisztító mű. Itt két, építészetileg azonos kialakítású, de gépészeti felszereltségében különböző biológiai blokk épült. Ebből 40 000 m3/d-t a Pécsi-vízre, mint III. vízminőségi 90
