Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A balatoni régió
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Tisztított szennyvizek idegen vízgyűjtő területre kivezetésre kerülnek: l-es , II-es, VI-es, Vll-es régiókból A tisztított szennyvizek a III. tisztítási fokozat után közvetlenül, vagy közvetve a Balatonba jutnak: 111-as, IV-es, V-ös régiókból dobban találkozik. Itt intenzív levegő befúvás hatására gyorsított úton aerob termikus folyamat indul el. Az anyag lassú mozgással halad előre, majd a dob végén elhelyezett növekvő méretű lukakból kialakított szelektáló rostán elsőként a komposzt anyag, majd, a komposztidegen kemény anyagok, műanyagok stb. hullanak ki. A korra jellemzően a tőkés valutát igénylő beszerzésekhez a külkereskedelmi vállalatok (pl. Complex, Chemolinpex, Nikex stb.) közreműködése kellett. Ezeknek a vállalatoknak elsősorban az volt a céljuk, hogy az engedélyezett beszerzés árából min. 5% engedményt csikarjanak ki. E beruházás bonyolítója a Nikex volt. A külkereskedők, és nem szennyvíz- tisztítási szakemberek általi hosszú és elvtelen vita után sikerült végül az osztrák MUT céggel szerződést kötni. Az alkudozás során a kontraktus úgy jött létre, hogy az elő-vastalanítót elhagyatták. A hozzá nem értés később rendkívül megbosszulta magát. A szennyvíztisztító telep bővítését, az iszapvíztelenítő gépházat és a technológiai létesítményeket a Víziterv, míg a csarnoképületet az Állami Géptervező Vállalat tervezte. A kényesebb alkatrészeket a MUT cég gyártotta és szállította. A Jászberényi Aprítógép Gyár volt a gépészeti fővállalkozó, az építési munkákat a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat végezte. A létesítmény két év alatt készült el. A szokásos csinnadrattával, kitüntetések átadásával, áldomással kísért átadás utáni első meglepetés az volt, hogy a lealkudott mágneses vastalanító hiányában a komposzt tele volt injekciós tűtől kezdve mindenféle fémhulladékkal. A második probléma, hogy a dobban a konzerves dobozokról és egyéb csomagoló anyagokról „ledörgölődött” fémbevonatok (nikkel, króm stb.) is megjelentek a komposztban, ami miatt a KÖJÁL nem adott a termékforgalmazási engedélyt. Az elő-vastalanítót emiatt utólag drágábban, mint az eredeti ajánlatban szerepelt, be kellett szerelni. A komposztálómű gyakorlatilag a szemétgyűjtést végző Városgazdálkodási Vállalat és az iszapot produkáló vízmű termékeire alapozódott. Az akkor „óriásnak” számító beruházás tulajdonos-ke58
