Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A balatoni régió
A BALATONI RÉGIÓ Keszthelyi szennyvíztelep (1964) Biológiai műtárgy háttérben a komposztálóval (III. ütem) zelői jogáért a két cég ádázán versengett, mígnem a DRV lett a befutó. Nosza, ezek után megindult a két cég között a harc. Valahányszor beindult a komposztálódási folyamat, a szemétszállító cég klóros hulladékot vitt a telepre, amire persze a biológiai folyamat azonnal leállt. A harc vége az lett, - annak ellenére, hogy a vas, ill. a nehézfém szennyezés megszűnt - az értékesítést nem engedélyezték. (A kész komposzt nagy részét egyébként, a bennfentesek, mint a cukrot, hordták el.) Kiderült továbbá, hogy Keszthely térségében nincs elegendő, az iszap mennyiséghez szükséges városi hulladék, ezért a „tömítő” anyagot költséges szalmával kellene pótolni. A szelektált vas és egyéb hulladék anyagot a MÉH nem vette át, a telephelyen már nem volt elég tároló. A legnagyobb baj végül is az volt, hogy a komposzt - magas ára miatt - nem vált ér- tékesíthetővé. Amilyen mintaszerűen és gyorsan megvalósult a 1982-ben a létesítmény, olyan gyorsan omlott ösz- sze a nyugaton rendkívül bevált és gazdaságosan működő szisztéma. A hazai víziközmű beruházások számára igen nagy tanulság volt, hogy hiába került itthon megvalósításra a másutt bevált rendszer, a cégek közötti érdekellentét a létesítmény leállításához vezetett és 140 millió forint (ma több milliárd lenne) kidobott pénzzé vált. A hálózat növekedésével a keszthelyi telep további bővítését tervezik. 2007-ben a telepet átlag 130 000 LE terhelte. 2015-ig a kapacitást 166 250 LE-re (21 500 m3/d) tervezik bővíteni. Az eddigi iszapkezelési vonalról termőül rothasztásra kívánnak áttérni, továbbá a korábban „befulladt” iszap-szemét komposztáló felhasználásával - módosítás után - egy átmeneti tárolóval kiegészített forgódobos gyorskomposztálási eljárást terveznek kialakítani. Siófok 4 Balaton talán legfrekventáltabb települése, Siófok az I. régió központja. Az 1969-ben városi rangra emelt település történeti múltja - a feltárt leletek alapján - a római kort megelőző kelta időszakra vezethető vissza. A római hódítás az I. században érte el, itt vezetett a Sopianae-ból (Pécs), Triccián (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Valerius császár a Sió torkolatán zsilipet építtetett. A honfoglalás után 1055-ben lehetett először Fűk, Fok névvel találkozni. A török időben hadi kikötő volt, védelmére a régi temető dombján erődítményt emeltek. A Rákóczi szabadságharc idején elnéptelenedett, de 1717-ben újra betelepítették. A jelenkori város fejlődéséhez a Nagykanizsa felé vezető vasútvonal megépítése igen jelentős mértékben járult hozzá. Az 1863-ban a Balaton vízszintjét szabályozó zsilip és töltésrendszer megépítése alapozta meg gyakorlatilag a tópart üdülőéletének alapjait s ugyancsak innen indultak Füredre a hajók is. A mocsarak helyén 1835-ben nagyarányú parcellázás kezdődött. A két világháború között az üdülőjel- legű fejlődés felgyorsult. A II. világháború jelentős károkat ■ 59
