Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A balatoni régió
A BALATONI RÉGIÓ A balatonfüredi levegőztetők Első ütemben (1963-64) egy 1500 m3/nap kapacitású, az országban az elsők között kétlépcsős (Kesse- ner medence és utána oxidációs árok) rendszer valósult meg. Ezt a forradalom után a Mélyéptervből 56-os politikai szerepvállalása miatt eltávolított, majd a Vizitervhez igazolt Besenyői István tervezte. A második lépcsőként beiktatott burkolat nélküli, döngölt falú földárok azonban sajnos nem volt képes a víz megtartására. Ennek következtében a második lépcsőnek szánt utótisztító funkcióját sosem tudta betölteni. A városi tisztítótelepet jelenleg 14 000 LE (csúcsidőben 21 500 m3/d) terheli. A II. ütemben megépült 3 db. ún. egyesített műtárgyas részre 7500 m3-t, míg a csatornamedencés (Carroussel) vonalra együttesen (III. ütem) 14 000 m3-t vezetnek naponta. A tisztított szennyvíz végső befogadója a Balaton, ezért a foszfor-határérték tartása érdekében beépítettek egy Dinasand-rendszerű utószűrőt is. Természetesen a rendszer végén folyamatos üzemű fertőtlenítő működik. Téli időszakban befogadóként az egyesített övcsatornán keresztül a Balaton, nyáron a lápi-övárkon át a Kis-Balaton szolgál. A téli időszakban a szennyvíz mennyisége bár 15 ezer m3/d-re csökken, a hálózatba csurgó csapadék és a hideg hóié hátrányosan befolyásolja a tisztítási hatékonyságot. Keszthelyen az iszapkezelést úgy oldották meg, hogy legelső nagyterheléses rendszerhez egy 500 m3-es hideg rothasztót építettek. Ez ma már üzemen kívül van. A II. és III. ütem kisterhelésű, teljesoxidációs rendszerű, melyből részben stabilizált iszap kerül ki. Az iszapot vegyszer nélkül, centrifugákkal kb. 6%-os szárazanyag-tartalmúra sűrítik, és a térségben, mezőgazdasági területen injektálják. A telepre viszonylag nagy távolságról érkezik a szennyvíz. A sok átemelőben való pangás, továbbá a hosszú nyomóvezeték a szennyvízben káros állapotváltozást (berothadás) eredményez, mely a településeken áthaladva kellemetlen bűzhatással jár, nem beszélve arról, hogy organikus anyag hiányában a tisztítási hatékonyság is jelentősen leromlik. A bűzhatás csökkentésére itt is a limitált nitrát adagolásos szagtalanító rendszert építették ki. A történet igazságához hozzátartozik, hogy az OVH egy országos iszapkezelési pályázatot írt ki, melyet Topschall József, a DRV későbbi igazgatója által vezetett pályázó csapat nyert meg - az osztrák MUT cég ajánlatát felhasználva. Az Ausztriában és Németországban bevált rendszerben a települési szilárd hulladékot és a szennyvíziszapot hasznosítható komposzttá alakították. Az eljárás lényege, hogy a beszállított városi hulladék (szemét) és a telepről odavezetett iszap egy három méter átmérőjű és 30 méter hosszú forgó■ 57 Az iszapgépház berendezései a régi kísérleti csarnokban