Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Szennyvíztisztítás a II. világháború után
SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Protokollkép az első „kapavágás”-ról tott részletes, ún. beruházási program. Az irányító hatóság (többnyire az OVH, vagy a Megyei Tanács Beruházási Osztálya) jóváhagyása után folyamatba tették a kiviteli tervek készítését, melyek két évig voltak érvényben. Ennek lejárta után azokat korszerűsítési felülvizsgálat alá kellett vonni. A hazai ipari hátteret egymagában jelentő Vízgépészeti Vállalat gyártmányai számtalan hiányosságot mutattak, ezért csak igen óvatosan lehetett rájuk támaszkodni a tervezésben. A tanulmányutakon és nyugati nagy gyártók prospektusaiból megismert korszerű berendezések beszerzésére valuta hiányában nem volt lehetőség. Ezeket a műszaki tartalmakat a tervezők hazai anyagból és technika igénybevételével, újítások bevezetésével próbálták meghonosítani. A politikai vezetés rövidesen belátta, hogy a mérnökök szakmai fejlődéséhez elengedhetetlen a nyugati szakirodalomhoz való hozzáférés biztosítása. Számos nívósabb külföldi szaklapot, mint pl. a francia Travaux-t, egyenesen az „újítók lapjának” tituláltak, mivel a belőlük merített ötletekre alapozva - főleg az acélszerkezet-építés terén - számtalan hazai innováció született. A szennyvíztisztítás területén ilyen folyóirat volt a rendkívül nívós német Korrespondenz Abwasser, amely a mai napig iránymutató szaklap. Kincsnek számított a kutatók és tervezők körében a világhírű francia Degremont cég által 1950-től spanyol, angol és német nyelven is megjelentetett, négy-öt évenként frissített tartalommal kiadott, nagy terjedelmű Vízkezelés c. kézikönyv. Ennek mintájára és részben felhasználásával készült Benedek Pál és Valló Sándor által 1974-ben jegyzett, azóta bővített kiadást is megélt Víztisztítás-szennyvíztisztítás c. kézikönyv, amely sokáig a legtöbbet forgatott szakkönyvnek számított. A Vituki szerepe A szakmai minőség ugrásszerű fejlődésének egyik hazai letéteményese a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet (Vituki) volt. Stelzer Károly - korábban Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője - egy világhírűvé vált kutatóközpontot kovácsolt egybe. Kinevezésével annak ellenére, hogy a szakterület első számú vezetőjével, Dégen Imre államtitkárral nem volt felhőtlen a kapcsolata, a legkiválóbb hazai szellemi erőket tudta összegyűjteni. A 60-as évek elején Benedek Pál vezetésével létrehozta a Vízminőségi Főosztályt, mely az ágazat egyik igen karakteres részévé vált. Nem sokkal később az intézeti rangra emelkedett szervezeti egység vezetőjeként a hazai szennyvizes mérnöktársadalom vezéregyéniségévé vált, akit kollégái gyakran a „pápa” névvel illettek. Kiváló idegennyelv-ismeret birtoká■ 39 Duna alatti vezeték fektetése a honvédség közreműködésével az ötvenes években
