Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Szennyvíztisztítás a II. világháború után
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE A Vituki központi irodaháza a Csepel-sziget északi végén ban részt vett a nemzetközi szövetség (IAWPRC) munkájában, a nemzetközi szakirodalom tökéletes ismeretében pedig megalkotta a technológiai méretezés hazai szabályozását. Az új módszer azonnal bevonult az oktatásba is. Nagy jelentőségű tanulmányutak Az intézet 1971-75 között bekapcsolódott az UNDP által irányított, a Duna vízminőségét vizsgáló négy éves programba, melynek menedzsere a lengyel I. Murawszky volt. Benedek Pál kieszközölte több mint 40 szakember külföldi ösztöndíjas tanul- mányútját. Az általában kettő-hat hónap közötti utak bonyolítását az ENSZ egészségügyi világ- szervezete, a WHO szervezte. A szocialista érában óriási jelentősége volt annak, hogy magyar szakemberek Svédországban, az NSZK-ban, Franciaországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és az USA-ban laboratóriumi berendezéseket és vizsgálati módszereket, technológiai eljárásokat és berendezéseket, illetve automatizálást tanulmányozhattak. A megszerzett tapasztalatok a hazatérés után számos „innováció” alapját képezték. A fogadók a magyar résztvevőket a legnagyobb szakmai nyíltsággal és barátsággal kezelték. Rendre hangoztatták, hogy Magyarországot a két politikai pólus közötti hídnak tekintik. A nyugati világ fejlődési differenciáltságát igen kifejező módon jellemezte, hogy Svédország a 70- es évek elejére a csatornázási-szennyvíztisztítási programját igen magas szinten befejezte, a továbbiakban az elavuló műveik rekonstrukcióját tekintették feladatul. Nem a csatornaellátottság teljessé tételére törekedtek, inkább a helyi kisberendezéseket részesítették előnyben. Itthon ekkoriban az ún. teljes oxidációs elven működő rendszerek voltak elterjedve. Az 1970-es évektől kezdve a Vituki számos nemzetközi kutatási programban működött közre, melyek közül említésre érdemes pl. Európa egyik legszeny- nyezettebbnek minősített folyója, a Sajó vízminőségével kapcsolatos feltáró tanulmánya. Az intézet vezető szerepet töltött be a szennyvíziszap-kezelés és elhelyezés kutatás-fejlesztési programjában és a már említett egységesítési program keretében közreadott műszaki irányelvek kidolgozásában is. A kutatóközpont érdeme, hogy Magyarországon a 70-es évek végére egy ütőképes szennyvizes tervező-kutató garnitúra tudott kialakulni. 40 ■
