Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Szennyvíztisztítás a II. világháború után
SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Hunyady Domokos, a csatornázás kiemelkedő tervezője és oktatója Harsányi Szabolcs, az ország első Illés György oki. mérnök, nevéhez víziközművesítési programjának kötődik a regionális rendszerek kidolgozója fejlesztése Szintén az 50-es évek elején, a nagytekintélyű Finály Lajos által írt és a Mérnök Továbbképző Intézet által közreadott „Házi szennyvizek tisztítása” c. jegyzet volt a szakma egyik irányadó irodalma. E kiadvány a mérnöki ismeretek mellett már limnológiai, valamint közegészségügyi kérdésekkel is foglalkozott. Ugyancsak ő volt az, aki elsőként teremtette meg a Mélyéptervben a csatornázási és szennyvíztisztítási szaktechnikusi képzést. E cég mérnökei különböző típusterveket, tervezési segédleteket dolgoztak ki - és terjesztették el. Ezek közül kiemelkedik mind az ivóvízellátás, mind a csatornázás-szennyvíztisztítás szakterületére készített ábragyűjtemény, mely rövid idő alatt egyike lett a leggyakrabban kézbevett útmutatóknak. Az elsői igazi szakkönyv 1962-ben, a Mélyépterv későbbi irodavezetője, Nagy Lófő Dénes szerkesztésében napvilágot látott „Szennyvíztisztító Berendezések és Csatornahálózatok Működése, Kezelése és Karbantartása” című, szinte tankönyvként forgatott irodalom. A könyv összefoglalta a mechanikai és biológiai berendezésekről szóló akkori ismereteket (ülepítők, csepegtetőtestek stb.). A hazai szennyvizes tervezők irigykedve nézték, ha külföldi útja során valakinek sikerült az NSZK-ban periodikusan megjelenő „Imhoff” zsebkönyv meg- szerezése. Egy ilyen könyv birtokosa a többiekkel szemben azonnal vezető szakembernek érezhette magát. Olyan kincsnek számított, mint a szerkezettervezés területén a szintén német Möller professzor által szerkesztett és két évenként bővített „Betonkalender”. Ez utóbbi azért is számított különlegességnek, mert a héjszerkezetek című fejezetet a BME „vasfüggöny mögötti” fiatal adjunktusa, a későbbi akadémikus Kollár Lajos írta. Az eleveniszapos szennyvíztisztítás kibontakozásának idején jól szolgálta a tervezőket az MSZ 15302-53R jelű, szennyvíztisztításról szóló szabvány, melyet 1962-ben korszerűsítettek. Ebben - a tápanyag-eltávolítás ismeretének hiányában - III. fokozatként még a fertőtlenítés szerepelt. Jó egy évtized elteltével (1976) az Építési és Városfejlesztési Minisztérium „Szennyvíztisztítás és Szennyvíztisztítási Létesítmények Tervezési Előírásai” címmel (ÉSZ-511-75) útmutatót tett közzé. A magyar Hidrológiai Társaság „Szennyvíz Szakosztálya” és a Mérnök Továbbképző Intézet szintén sokat tett a mérnökök továbbképzése érdekében. Talán nem véletlen, hogy a Fővárosi Csatornázási Művek korábban külföldön diplomát szerzett főmérnöke, Szablya Ferenc szerkesztésében az MHT oktatási Bizottsága 1973-ban „Szennyvízkezelés” címmel hiánypótló jegyzetet adott ki. ■ 33