Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Szennyvíztisztítás a II. világháború után
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE A mérnöktudomány allegóriája a műegyetem bejáratánál A szennyvíztisztítás általános oktatása hazánkban gyakorlatilag a 60-as évek közepétől indult be. V. Nagy Imre által vezetett Vízgazdálkodási Intézet keretében a fiatal Öllős Géza kapott megbízást a víziközművek - benne természetesen a csatornázás és a szennyvíztisztítás - oktatásának megszervezésére. Az intézeten belül kezdetben csoport-, majd 1971-től osztály szervezeti egységként tevékenykedtek. Az agilitásáról is híres Öllős Géza rövid idő alatt több mint negyven jegyzetet írt az oktatás elősegítésére. A nappali és levelező kurzusok mellett a már végzett mérnökök is lehetőséget kaptak a szennyvíztisztítás, szennyvíziszap kezelés témakörében kibővíteni tudásukat. Öllős professzor felismerte, hogy az egyre izmosodó ismeretekkel rendelkező tervezők bevonásával az elmélet mellett a gyakorlatot is házhoz hívja, ezzel is emelve az ifjú nemzedék tudásszintjét. A szennyvíztisztítás és szennyvíziszap kezelés gyakorlati oktatására a Mélyépterves Bartha Istvánt, Illés Istvánt valamint e könyv - akkor Vizitervnél dolgozó - szerzőjét kérte fel. A műegyetemen a szennyvíztisztítás tantárgy oktatásában a legnagyobb húzóerőt 1971-ben a pozsonyi egyetemről átkerült Dulovics Dezső képviselte. Ő akkor már kitűnt a csepegtetőtestes tisztítással kapcsolatos kutatási eredményeivel, különösen a műanyag töltetek kialakításával. Dulovics Dezső egyetemi docens idővel a hazai szennyvíztisztítás 34 ■ oktatásának „oszlopává” vált. Rendkívül sikeresnek bizonyult az Öllős professzor által 1965-ben kezdeményezett szakmérnök képzés. Időközben az egyetem a szakterület oktatását - értékelve Öllős professzor munkáját - önálló tanszék megalakításával ismerte el. Azóta mintegy 40 kiváló mérnök készített különböző szennyvíztechnikai témakörökben doktori disszertációt, melyek igen nagy hányada tartalmazott olyan tudományos tételeket, amelyek az oktatási anyagba is beépültek. Szintén nagy előrelépésként kell elkönyvelni az építőmérnöki szemlélettől távol eső biokémia és a hidrobiológiái oktatás bevezetését. Az első időben iíj. Szabó Zoltán mikrobiológus, valamint felesége Muhics Katalin a Fővárosi Csatornázási Művek laboratóriumának vezetője oktatott, majd hosszú időn keresztül munkásságukat Kollár György folytatta. 1999-től Somlyódy László akadémikus vette át a tanszék irányítását, akivel fokozott hangsúlyt kapott a vízminőség témájának oktatása is. Az intézmény neve Víziközmű és Környezetmérnöki Tan- szék-re módosult. Somlyódy professzor a tanszék keretében létrehozott a Vituki munkatársaiból egy Vízgazdálkodási Kutatócsoportot. Ennek tagjai az ivóvíz- és szennyvíztisztítás technológiai oktatásán A Műegyetem főépülete