Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A magyarországi szennyvíztisztítás a két világháború között
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE re telepített, ráccsal védett (hét m3/perc teljesítményű) átemelőbe. Ez egy négy km. hosszú nyomóvezetéken továbbította a „szűrt” vizet a tisztítóműbe. A tisztító mű egy 400 m3 térfogatú oldómedencéből, egy nagy terhelésű csepegtetőtestből állt. Az erről lejövő tisztított vizet koksz- és tégla szűrőn átvezetve juttatták a Kapósba. Szekszárd 15 ezer lakosa mindössze egy hatod részének - 2500 főnek - volt lehetősége csatornahasználatra. 1928-ban Speyer-kölcsön igénybevételével 550 ezer pengőt fordítottak csatorna és átemelő építésére. Ezen felül 150 ezer pengőből valósították meg a homokfogóból, kézi rácsból, ún. Emscher kútból (kétszintes ülepítő), iszap élesztőből és utóülepítőből álló tisztítójukat. Sajnos az akkor korszerűnek tartott s viszonylag drága berendezés nagyon alacsony hatékonysággal és rövid ideig üzemelt, aminek okát a rossz kivitelezésre vezették vissza. Vácon 1926-28 között 15,1 km elválasztott rendszerű csatornát fektettek le, s a Fővárosi Vízművek vízgyűjtője feletti fekvése miatt durvarácsból, homokfogóból és egy ún. OMS kútból álló tisztító berendezést is megépítettek hozzá. (A korabeli leírás szerint a hatékonyság mértéke lebegő anyagban 8,8%, szerves anyagban 28,8% volt). Nagykanizsa 20 km hosszú, úsztató rendszerű csatornával rendelkezett és a 32 ezer főt számláló városban 20 ezer ingatlant kötöttek a hálózatra. A befogadó Dencsér csatorna igen kis vízhozama miatt tisztítótelep építésére kényszerültek. A 6, egyenként 600 m2 alapterületű burkolt medence első négy rekesze ülepítőként működött, míg az utolsó kettő aljára fél méter vastag, drénezett homokszűrőt építettek be. A II. világháború kezdetekor Salgótarján a kor igényeit kielégítő szennyvíztisztító telepet vagy, ahogy annak idején nevezték, biológiai szűrő berendezést működtetett. A telep általános elrendezését mutatja a mellékelt ábra. A telep ülepítőből, biológiai szűrőből (váltott üzemű lassú szűrők) és rothasztóból állt. A kirothadt iszapot iszapágyon víztelenítették, a tisztított víz befogadójául pedig a Tarján patak szolgált. A kor színvonalára is jellemző példának számít az alig 4000 lakosú, de üdülő szezonban duplájára növekedő, Siófok helyzete. Mind a községben, mind a nyaralótelepen elválasztott rendszerű csatornahálózat épült, négy közbenső átemelővel. A magas talajvízszint és a tömítetlen csatornák miatt jelentős infiltráció is mutatkozott. Az átemelők előtt rácsot és homokfogót építettek be, ami fél évszázadon keresztül így is üzemelt. Az 1913-ban megépített, 250 m3 térfogatú ülepítőből és két 500 m3 hasz26 ■ Átemelőtelep gépháza Szivattyúkat meghajtó gőzgép Főgyűjtő csatorna tisztításának előkészületei
