Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A magyarországi szennyvíztisztítás a két világháború között
A MAGYARORSZÁGI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A pécsi szennyvíztisztító-berendezés tolólapos ülepítőmedencéjének hosszmetszete (1937) kást azzal a kikötéssel engedtek bekötni, hogy a „szilárd” részt telken belül „friss vizű ülepítőben” visszatartják, s csak a folyadék kerül az utcai vezetékbe. Szennyvíztisztító telep nem volt, az összegyűlt szennyvizet egy legelőre eresztették, ahol elszivárgott. Sopronban 1940-ben 36 ezer lakost tartottak nyilván, melyből kb. 28 ezren kötöttek az 53 km. hosszú, részben szennyvíz, részben csapadékvíz csatornákba. Az összegyűjtött jelentős, főleg textilipari hányadot tartalmazó 2600 m3/nap szennyvíz, tisztítás nélkül került be a városon keresztül folyó, kis vízhozamú Ikva és Bán patakokba. A térségben a patakokból kivett vízzel jelentős területen folytattak öntözést. Szegeden 1939-ben már 57 km hosszú egyesített rendszerű csatorna gyűjtötte össze a szennyvizet. A város tisztítóművel nem rendelkezvén, a szennyvíz három helyen közvetlenül a Tiszába folyt. Székesfehérvár a ’40-es évek elején 54 km-es hálózattal rendelkezett, melyből 36 km volt elválasztott rendszerű szennyvíz csatorna. Az összegyűjtött szennyvíz mennyisége 4320 m3/nap volt, melyet mechanikailag (durva rács, homokfogó, 2 rekeszes, 20x30 m-es ülepítő) tisztítottak. Befogadóként az aszalóvölgyi árkon keresztül az ún. Szélkanális szolgált. A városban a Messerschmitt repülőgépgyár létesített összeszerelő üzemet (a háború után Köszörűgépgyár néven működött), melyhez 1942- ben a németek csepegtetőtestes biológiai szennyvíztisztítót is építettek. A Prof. Dr. Kárpáti Árpádtól származó információk szerint az 1970-es évek elején a berendezés még mindig kifogástalanul üzemelt. A megyei jogú városok közül a két világháború között mindössze 14 rendelkezett csapadék vagy szennyvíz csatornával, közülük csupán Érsekújvár, Nagykanizsa, Szekszárd, Szolnok, Szombathely és Vác tudhatott magáénak általában túlterhelt (kétszintes) ülepítőket. Ugyanakkor Eger és Kaposvár a kornak megfelelő biológiai tisztító berendezéssel büszkélkedhetett. Egerben 19 km csapadék- és 16 km hosszú szennyvízcsatorna gyűjtötte össze a napi kb. 2500 m3 szennyvizet, mely akkoriban kizárólag házi eredetű volt. A tisztító telep finom rácsból, 3390 m3 hasznos térfogatú oldó medencéből, 2835 m3 térfogatú csepegtetőtestből és 3871 m3-es utóülepítőből állt. Ez utóbbi, egy szűrőkaviccsal lefenekelt oldómedencéből állt, amelyből a tisztított víz gravitációs úton az Eger patakba szivárgott. Kaposvárott a korabeli kb. 15 ezer lakos által termelt mintegy 2200 m3/nap szennyvizet 12,5 km hosszú gyűjtőcsatornán vezették a város déli szélé25
