Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A magyarországi szennyvíztisztítás a két világháború között
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Szétszerelt szennyvízszivattyú valahol Budapesten Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-i győri beszédében meghirdette az ország egy milliárd pengős fegyverkezési programját, bár ugyanott azt is kifejtette: . .felmérhetetlen fontosságú, hogy az egész magyar vidéket - ahol még nem történt meg - egészséges ivóvízzel kell ellátni”. Szennyvíztisztításról ezúttal sem esett szó. A kor szemléletét jelzi Hévízszentandrás nyugalmazott körjegyzőjének a naggyűlésen megejtett nyilatkozata, melyben az olcsó azbesztcement csövek alkalmazása mellett tört lándzsát azzal az indokkal, hogy az ország kevéske vasércét ne a vízvezetékcsövekre használják, hanem az egész világot jellemző fegyverkezésre. A szennyvízelvezetés témakörben egyáltalán nem sikeres naggyűlés után, 1938-39-ben, Lesenyei a mostoha állapot felméréséhez és elemzéséhez kérdőíves adatgyűjtést indított, mely alapul szolgált egy igen részletes helyzetelemzéshez. Az összegzést a Magyar Építész és Mérnökegylet 1943-ban, Magyarország Csatornázása és Szennyvízkezelése címmel adta közre. Lesenyei a bevezetőjében így fogalmazott: „1942. év tavaszán hazánk nagy erővel szállt szembe a vörös Oroszországgal. Úgy a nagyméretű behívások, mint a nem kimondottan katonai jellegű kezdeményezések háttérbe szorítása miatt az elmúlt esztendő folyamán a javaslatok ügye nem haladt előre. Reméljük, hogy a háború győzelmes befejezése után a csatornázás és szennyvíz- kezelés ügye is nagyobb léptekkel fog a kívánt irányba előre haladni és kivezeti hazánkat az elmaradottság állapotából.” Utólag megállapítható, hogy nem csupán az ivóvíz- ellátás és csatornázás közötti olló jellemezte a kort, hanem talán még erősebben mutatkozott meg az ún. másodlagos olló, azaz a csatornán összegyűjtött, illetve tisztító telepre vezetett, bármilyen szinten megtisztított szennyvíz mennyiségének egymáshoz viszonyított aránya. A törvényhozás azzal igyekezett a helyzeten segíteni, hogy az 1937. évi VI. Tc-ben kötelezte a városokat, hogy hat éven belül készíttessenek városrendezési tervet, melynek szerves részét kell képeznie a vízellátás és a szennyvízelvezetés terve is. Az előmunkálati terveket minden bizonnyal elkészítették - elvégre a papír türelme végtelen volt - csak az építéshez hiányzott a szakértelem és főleg a pénzügyi fedezet. A háború előszele pedig a városok ez irányú hitelfelvételi szándékát elbizonytalanította. A 10 000-nél nagyobb lélekszámú községek közül egy sem rendelkezett még csak csatornával sem, nemhogy szennyvíztisztítóval. A 14 törvényhatósági joggal felruházott városból is csupán négy tudott kifejezetten szennyvízelvezetést szolgáló csatornát felmutatni. Ezek között már szerepelt Kassa és Ungvár is. Az országban fellelhető csatornahálózatok teljes 20
