Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A magyarországi szennyvíztisztítás a két világháború között
A MAGYARORSZÁGI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Csatornatisztító munkások a Városligetben A két világégés közötti időszakban a hazai szak- emberhiány is hátráltatta a szennyvíztisztításban történő előrelépést. Hazai szakirányú képzés hiányában az e téma iránt érdeklődő hallgatók csak Bécs- ben, Berlinben, Párizsban és Zürichben ismerkedhettek meg a szakmával, vagy külföldi szakemberek mellett voltak kénytelenek - gyakornokoskodva - az ismereteket ellesni. A háborús készülődések miatt előállt erőforrás-hiány, és maguk a háborúk természetszerűen visszavetették a szennyvíztisztító kapacitások fejlesztését, de e körülmények ugyanígy kihatottak az a tisztítási technológiák és gépészeti berendezések fejlődésére is. A tisztítással kapcsolatos beruházások általában kevés mozgó berendezést igénylő, földből vagy vasbetonból kialakított ülepítő medencék megvalósítására korlátozódtak, melyre mind a mérnöki ismeret, mind az építőipar felkészültsége elegendőnek bizonyult. Simplex típusú eleveniszapos medence sémarajza A fejlesztési tendenciákat eklatánsán kifejezte a kormányzó és Darányi Kálmán miniszterelnök részvételével 1938-ban megtartott Országos Ivóvíz-ellátási Nagygyűlés, ahol a fő témaként szereplő ivóvíz-kérdés mellett a csatornázásról csak nagyon kevés szó esett, a szennyvíztisztításról pedig még említés sem történt. A csatornázás szükségességét általában sem a politikusok, sem a szakemberek nem vitatták, ám Lesenyei - már hivatkozott „ostorozó” írásában - azonban már bűnös nemtörődömséggel vádolt a szennyvizek összegyűjtése és főleg ártalmatlanítása kérdésében. A politikai elit sokáig a gyalázatos trianoni dekrétum ország romboló hatásán kesergett. A monarchia közigazgatási rendszerét teljesen új alapokra kellett helyezni. A gazdasági válság miatt bizonytalanná vált a városok hitelfelvevő képessége, miközben a munkára fogható népesség jelentős hányada a jobb élet reményében külföldre „tántorgott”. Jószerével annyian vándoroltak ki, mint amennyi lakosságot Mária Terézia és II. József uralkodásának idején betelepítettek. Szennyvíztisztítás a Horthy-korszakban Az I. világháború befejeztével az ország lakosságának - statisztikai adatok hiányában, becslésre alapozva - csupán három-négy százaléka, 1930-ban pedig mindössze kb. 0,7 millió fő, azaz hét-nyolc százaléka csatlakozott a szennyvízhálózathoz, de az ide került szennyvíznek is csak néhány százaléka került bármilyen mértékű tisztításra. 19
