Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Az ágazat változásai 1990 után
Iszapszárítás megújuló (szolár) technológiával. A rendszer nagyban hasonlít a zöldségtermesztésben használt üvegházakhoz. a napsugárzás. Magyarország tekintetében átlag 2000 órás napsütés mellett évente négyzetméterenként (helytől függően) mintegy 1160-1360 kWh energia mennyiségben mérhető. Ez 4175-4900 MJ/ m2-nek felel meg. A nyári (július-augusztus) havi sugárzás értéke kb. 300 óra/hó, december-januárban pedig kb. 50 óra/hó, mely természetesen arányaiban kifejezésre jut az elpárologtatott nedvességtartalomban is. Kezdetben az iszapszikkasztó ágyak ugyanennek a sugárzó hőenergiának párologtató hatását használták ki, elsősorban a nyári hónapokban. Felmerült a kérdés, hogy ezt a Földön kívülről jövő adományt miért ne lehetne modern eszközök által irányítottan a környezetvédelmi iparban is szolgálatba állítani. A 90-es évek közepén a Müncheni Műszaki Egyetem kutatói az előzőekre felfigyelve a napenergia intenzív kihasználására - a gyakorlat számára „szolár szárítás” néven bevonult eljárást fejlesztettek ki. A cél az iszap vegyi anyagok nélküli nedvességtartalmának szárítás útján való intenzív csökkentése. A szolár eljárás lényege, hogy egy szilárd burkolatú alapfelület fölé egyszerűen kialakítható stabil fémvázra minden oldalt befedő, jó hőszigetelést biztosító (K<3,2 W/m2 K) polietilén fóliát vagy polikarbonát lemezt helyeznek fel (üvegház, fóliasátor). Az előbbi élettartama néhány év, míg a polikarbonát eléri a 20 évet is. Ezek a napsugárzás energiatartalmának kb. 82-85%-átengedik át. A szárító hatékonyság mindenkor a bevitt iszap szárazanyag-tartalmától függ. Kisebb telepek esetében sűrített iszap víztelenítésére is használhatják, nagyobb telepek esetében 20-25%-os gépi elővízte- lenítés után mintegy 30 cm vastagságban helyezik be az iszapot. A különböző eljárásoktól függően az ultraibolya-sugárzás hatására felmelegedett iszapot a párolgás gyorsítása érdekében gépi eszközökkel (pl. a Thermo System eljárásnál programozott automatikus robottal, ún. villanymalaccal, vagy az ITS eljárással toló-forgató berendezéssel) lazítják. A páradús levegőt természetes úton, vagy ventilá- cióval kifújják. A hazai éghajlati és domborzati viszonyok között évente 700-1200 liter vizet lehet m3-ként elpárologtatni. A szagterhelés elkerülése érdekében a szolár technológiával kizárólag stabilizált iszapot szabad szárítani. A felmelegedés hatására a patogén csírák száma három nagyságrenddel redukálódik. Télen a végbemenő utókomposztálódási folyamat hatására a felmelegedés, vele párhuzamosan a patogének számának csökkenése változatlan, ugyanakkor a 154 ■ A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE
