Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)

A szennyvíztisztítás kezdetei

A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS KEZDETEI

Szennyvíziszap elhelyezése mezőgazdasági területen

Pneumatikus szippantó

„Sauerstoffzehrung” (oxigénhiány) néven került be a szakirodalomba (1900).

Az amerikaiak a Winkler és Spitta által javasoltaktól eltérően azzal a különbséggel vezették be a fogalmat, hogy nem 24- illetve 48 óráig, hanem öt napon át tárolták a mintát, 200 °C-on, sötétben beállított termosztátban. Más leírás szerint az öt napos várakozási időt az angolok választották, abból a meggondolásból, hogy a szigetországban a legtávolabb lehullott csapadék öt nap alatt éri el a tengert.

Kontinensünkön kezdettől a németek vették legkomolyabban az élővizek védelmét. Már 1904-ben létrehozták Európa első vízvédelmi szervezetét, az „Emschergenossenschaftot”, melynek feladata volt - egyebek mellett - a folyók szennyezettségi állapotának vizsgálata, szennyvíztisztító berendezések építése, egységes vízvédelmi tervek készítése.

Az Angliában kezdődött ipari forradalom, valamennyi következményével, mintegy 100 éves késéssel érte el Magyarországot. A török hódoltság alóli felszabadulásunk után az ország középső része ismét benépesült, a városok népessége pedig felduzzadt. A kézműiparon kívül 1800 - 1850 között főként a vaskohászat fejlődött jelentősen. A reformkorral elkerülhetetlenül megindult az iparosodás. Jelzésértékűnek is tekinthető hogy pl. 1846. július 15-én Pest és Vác között nálunk is megindult a vasúti forgalom. A levert szabadságharc után az iparo■ 13