Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A kivitelezés és a gépészet fejlődése
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS története Öreg szivattyú szerelése mellett a helyi laborok felszereltségét kellett megteremteni. Az üzemirányításhoz az ellenőrzési munkák az első időszakban elsősorban az oxigén ellátás és az iszapkoncentráció mérésére irányultak. Szintén a laborok munkájához tartozott a be és elfolyó víz néhány paraméterének mérése (BOI5, KOI, pH, hőmérséklet), mely alapjául szolgált a tisztítás hatásfokának ellenőrzésére. A mennyiség mérésére - ahol lehetőség volt - pillanat értéket adó, kézi állítású bukók, jó esetben Parshall mérőcsatornákat építettek be, melybe folyamatosan működő, vízszintvezérlésű tintasugaras író készülékkel regisztrálták a befolyó mennyiséget. Az írókészülékbe való naponta cserélendő speciális milliméteres papír rendszerint rövid idő után kifogyott, a mennyiség mérése pedig megszűnt. A tisztító telepek laborjainak feladatkörébe tartozott egyébként az ipari üzemek által közcsatornába bocsátott szennyvizek minőség ellenőrző szerepe. Egyre erősödött a hatósági ellenőrző feladat is. A szennyvíz bírság bevezetésével vízügyi igazgatóságok laborjai is a befogadók védelme érdekében fokozták ellenőrző tevékenységüket, mely nem csak a települési, hanem az ipari üzemek működésére is kiterjedt. A bármikori hatósági ellenőrzés végrehajtásához az üzem területén kívül mintavételi helyet kellett kijelölni, ahol a hatóság előzetes bejelentés nélkül is vételezhetett mintát. Az ipari üzemek a rajtaütés szerű ellenőrzés ellen úgy védekeztek, hogy pl. a mintavevő hely (akna) fölé roncs autót helyeztek. Mire a roncsot nagy nehezen eltolták, az üzem megbízottja (hidro-technológusa) minden tisztavizes csapot megnyitva hígította a súlyosan szennyezett kifolyó szennyvizet. Hasonló trükkökkel igyekeztek a bírságot elkerülni a közcsatornába kötött ipari előtisztítok vagy csatornák esetében is. A kis-közepes nagyságú szennyvíztisztító telepeken az egyszerűbb feladatokat napi rendszerességgel, kezdetben legtöbbször sajnos gyenge labor felszereltség mellett, szak-technikusok végezték. A nagyobb telepek esetében különösen ott, ahol különböző ipari szennyezések is megjelentek, már vegyészmérnökök, nem ritkán gyógyszerész képzettséggel rendelkezők alkalmazására is sor került. Az 1950-60-as években a szennyvizek ipari szeny- nyezéstől mentes legfontosabb jellemzőinek a BOI5-t és az ülepíthető anyagokat (szerves, szervezetlen) tekintették. A KOI-t KMn04-val oxidálható savas módszerrel vizsgálták. A káliumbikromátos oxidációs mérést a 60-as években vezették be. 134 ■ Az első eleveniszapos szennyvíztisztítók egyike Hévízszentandráson TABTA műtárgy kezelő hídján
