Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A kivitelezés és a gépészet fejlődése
A KIVITELEZÉS ÉS A GÉPÉSZET FEJLŐDÉSE A Nokia levegőztető kiemelése és a mélylevegő befúvásos rendszer részei A rothadó képességet a Spitta-Weldert rothadási próbával mérték. A pH mérésére az 1960-as évek második felében terjedtek el a membrán elektródák, addig csak pH-papírokkal mértek. A nitrogén tartalmú oldott anyagok az ammonium- és nitrát ion koncentráció meghatározására terjedt ki. Az 1/1961. sz. kormányrendelet létrehozta a szeny- nyvízbírság jogintézményét. Szennyvízbírság és szennyvíz bevezetési díj fizetésére kötelezett valamennyi a vizet károsan szennyező jogi személyt. A káros szennyezés tényét a kibocsátott szennyvízben és befogadóban vizsgálták, ami természetesen a kis vízfolyások menti üzemeket hátrányosan érintette. A nagy vízfolyások mentén települt üzemek esetében káros szennyezést nem lehetett kimutatni. A rendelet nem tartalmazott határértékeket, így a fizetendő összeget a bevezetett szennyvízmennyiség után szabták ki. Az 1966. évi IV. törvény és végrehajtási utasítás, valamint az ezekre alapozott 5/1966. sz. Kormány rendelet újraszabályozta a szennyvízbírságot. A szennyvíz-bevezetési díj eltörlése mellett 25 szeny- nyező, illetve mérgező anyagra állapított meg határértéket, azonban ezek túlnyomó része változatlanul a befogadóra vonatkozott. Újként jelent meg az egyedi határérték fogalma, azonban itt csak enyhébb lehetett, mint a mellékletben rögzített érték. A 28/1967. sz. Kormányrendelet bevezette a progresszív bírságot, amelyet a 40/1969. sz. Kormány rendelet és az 1/1969. sz. OVH rendelkezés bővített. A rendelet végeredményben 18 paraméter vizsgálatát határozta meg Az elemzési módszerek többnyire térfogatos (tit- rálásos) vagy fotometriás elven alapuló eljárások voltak. A térfogatos eljárások klasszikus analitikai módszereket jelentettek, ahol fontos szempont volt a zavaró hatások kiszűrése, megszüntetése. Az analitikai módszereket általában nem szeny- nyvízvizsgálatokra dolgozták ki, ezért a szennyvíz jellegéből adódó zavaró tényezők hatását és kikü- szöbölési módját külön kellett megállapítani. Vizsgálatokat csak nagyobb városi szennyvíztisztító telepeken végeztek, ha az üzemeltető vállalatnak volt laboratóriuma. (Nem ez volt a jellemző.) Annak hiányában csak a hatóságok (Köjál, Vizig) végeztek vizsgálatokat, elsősorban a bírságolási eljárás lefolytatása érdekében. 1970-es években a szennyvíztisztítással szemben jól megfogalmazott követelményrendszer szükségessé tette az üzemellenőrzés kiterjesztését és rendszeresebbé tételét. Ezt jórészt a bírságolási eljárás kényszerítette ki az üzemeltető vállalatokból. ■ 135 Rácsszemét aprító macerátor (monster)
