Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A szennyvíztisztítás kezdetei
Viktória királynő Szennyvíz gyűjtés a XIX. században, Németországban: a fekália ejtőcsövön jutott a zárt hordókba A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Amikor felfedezték a szennyvizekben lévő kórokozókat - ismeret- terjesztő célú karikatúra egy XIX. századi angol kiadványban császárnak (Kr. u. 9-79) tulajdonított mondás, ami az urinát felhasználó mosodások megadóztatása kapcsán hangzott el: „Pecunia non est ölet!”, azaz „A pénznek nincs szaga!” A XVIII. sz. közepéig csupán a csatornahálózatok megvalósításáról lehet beszélni, melynek térhódítása a civilizáció fejlődésével párhuzamosan történt. Victor Hugo egy helyen bölcsen jegyzi meg: „A csatornázás történetében az emberiség története tükröződik”. A szennyvíztisztítás az első csatornák megjelenése óta eltelt időnek csak alig 2-3 százalékát érinti, hiszen mindössze 150 évet foglal magába. Ehhez képest magyarországi szennyvíztisztítás csak még rövidebb időszakra tud visszatekinteni. AII. világháború előtt ugyan épült egy-két szennyvíztisztító telep, a tényleges és mai értelemben is korszerűnek tekinthető szennyvíztisztítás ugrásszerű fejlődése az ötvenes évek végére, azaz csupán 55-60 évre vezethető vissza. A szennyvíztisztítás szükségességét valójában az ipari forradalom kényszerítette ki. Az iparosodással járó környezet- szennyezés a XVIII. sz. derekán Angliában csúcsosodott ki. Az iparosodás terén eleinte a textil- és pamutipar, valamint a kohászat és vasútépítés volt a húzóágazat. Magyar csatornamunkás a századforduló éveiben Fokozatosan tolódott el az ipar és mezőgazdaság területén foglalkoztatottak aránya az ipari munkásság javára. Hirtelen felgyorsult az urbanizációs folyamat, ipari körzetek alakultak ki, megnőtt a munkáskolóniák laksűrűsége. A gőzgép és a szivattyú feltalálása után korlátlanul juthattak vízhez mind a lakossági, mind az ipari felhasználók és a felvirágzó vegyipar is egyre fokozódó mennyiségben 10 ■
