Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Nagyobb városok szennyvíztisztítása
NAGYOBB VÁROSOK SZENNYVÍZTISZTÍTÁSA Szűrőrács Agárdon Egyesített biológiai tisztító berendezés az agárdi telepen dr. Springer Ferenc nevét, aki elszántan dolgozott, pénzt szerzett, terveket hajtott ki soron kívül és persze szerzett magának számtalan ellenséget is. Különösen sokat tett a települési vízi infrastruktúra gyorsütemű megvalósításáért. A sorrendben ugyan elsőbb volt a jó minőségű vezetékes ivóvíz- ellátás kiépítése, de a lakossági ellátás és a tó vízminősége érdekében a szennyvízelvezetés kérdése is folyamatosan haladt előre. Az ivóvízellátás teljes körű kiépítése már jó néhány évtizeddel ezelőtt megtörtént. Kissé megkésve a csatornázás fejlesztése is a ’60-as évek végétől - egyéb területekhez képest- főleg a települések központi részein ütemesen megindult. A parti településeket folyamatosan fűzték fel a tavat körülvevő vezetékrendszerre, majd nyomóvezetékek közbeiktatásával juttatták el a szennyvizet a tisztító telepre. A hálózat elválasztott rendszerű, ennek ellenére csapadék elvezetés hiányában sajnos jelentős meny- nyiségű felszíni vizet is kénytelen továbbítani. Az 1971-ben jóváhagyott Velence-tavi fejlesztési program lerakta tehát az alapját egy nagyobb térségi rendszer kialakításához, mely nem csupán hálózat bővítést jelentett, hanem a tisztító mű minőségi és mennyiségi kapacitásának fejlesztését is napirendre tűzte. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program szerint az agglomeráció központja Gárdony társtelepülésén, Agárdon van. A tisztított szennyvíz befogadója a Dinnyés-Kajtori csatorna. A kapcsolódó települések: Velence, Kápolnásnyék, Sukoró, Pázmánd, Nadap. Pázmándon jelenleg folyik az elválasztott rendszerű hálózat építése. Ugyanebben a rendeletben a tisztító mű kiépítése 40 750 LE terhelésre prognosztizált. A Regionális Szennyvíztisztító Telep Agárdtól délnyugatra épült meg. A mai állapotáig a telep négy fejlesztési ütem során jutott el, s igazából szennyvíztisztítási múzeumnak is beillik. A könyvben való szerepeltetése tulajdonképpen jelképes is abból a szempontból, hogy rajta nyomon követhető négy évtized hazai technológiai folyamatainak változása. A Mélyépterv tervei alapján az I. ütemet képező 500 m3/d hidraulikai kapacitású eleveniszapos, teljes biológiai tisztítást biztosító rendszert 1969-ben helyezték üzembe. A Pasveer árkos megoldás egyike volt az elsőknek az országban. Az 1971-ben hazánkban első alkalommal megtartott nemzetközi konferencia 150 résztvevőjének büszkén mutatták be a telepet. Nemcsak a technológia volt abban az időben - kelet európai viszonylatban - újszerű, hanem a terület virágos kertté varázsolása is elnyerte a látogatók tetszését. ■ 103
