Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Nagyobb városok szennyvíztisztítása
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Tisztítási folyamat különböző állomásai a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. által üzemeltetett agárdi szennyvíztisztító telepen A csatornahálózat fejlesztésével előtérbe került a tisztító bővítése is. Erre II. ütemként a Viziterv tervei alapján (Inotai Ferenc tervező) 1979-ben került sor. A telep kiegészült négy egyesített rendszerű, szintén teljes oxidációs elven működő, egyenként 500 m3/d kapacitású műtárggyal. A levegőbevitel már a Vízgépészeti gyár patentját képező „Varimix” fantázianevű, függőleges tengelyű rotorokkal történt, melyek fajlagos oxigén beviteli hatékonysága a vízszintesekhez képest 30-40%- kal kedvezőbb volt. A tisztítási folyamatot rács, 2 db. 200 m3 hasznos térfogatú, trapéz szelvényű „kessener kefés” oxidációs árok, 1 db. 6 m átmérőjű dortmundi utóülepítő és egy recirkulációs szivaty- tyúház alkotta. A berendezés által BOI5 -ben mért szervesanyag el- távolítási hatékonyság 92-93%-volt, mely az akkori idők kibocsátásra vonatkozó paramétereit messze felülmúlta. A megnövekedett iszapmennyiség itt is gondokat okozott. A szárított iszapnak a korábbi homok-kavics rétegekből álló szűrő ágyakról történő letermelése egyre nehezebb volt. Kísérletképen egy betonfenekű medence épült, melynek közepén „fűbeton” jellegű elemekkel fedett szivárgó „drain” került elhelyezésre. Az ötletgazdák azt remélték, hogy a szilárd aljzatról homlokrakodóval a szikkadt iszap egyszerűen lesz eltávolítható. A terv nem vált be, mert a keskeny szivárgó hamar eltömődött, az iszap nedvességtartalma nem csökkent. Gépi iszap-víztelenítés ekkor még gondolatban sem merülhetett fel. A tisztított szennyvíz elhelyezésére egy bakhátas nyárfaöntöző területet alakítottak ki, mely rövid időn belül szűknek bizonyult. Az üdülőterület növekedése a tisztítómű kapacitásának újabb bővítését követelte. 1992-ben került sor a III. ütem átadására. A kapcsolódó települések miatt bekövetkezett terhelésnövekedés, valamint a csapadékvíz elkerülhetetlen hálózatba jutása miatt a telep szárazidei hidraulikai kapacitását már 4200 m3/d-re növelték, ugyanekkor a mechanikai tisztítás műtárgyait (rács, légbefúvásos-tolólapos homokfogó, lengőkaros homok kihordóval) már 18 900 m3/d végkapacitásra épült meg. A kétrekeszes teljes biológiai tisztításos eleveniszapos levegőztető medence már négyszög alaprajzú lett, a levegő bevitelt pedig- ismét hatékonyabb berendezéssel - mikro-buborékos mély-levegőzte- tőkkel oldották meg. Az utóülepítést egy újonnan épített 28 m átmérőjű Dorr-medence biztosítja. A tisztított szennyvizet 7,1 km hosszú, NA 400-as 104 ■
