Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Nagyobb városok szennyvíztisztítása
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE A Veszprémi Szennyvíztisztító Telep levegőztető medencéje A tisztító telepet a „Bakonykarszt” Zrt. üzemelteti. Az agglomeráció az alábbi területekre terjed ki: Hajmáskér, Veszprémfajsz, Nemesvámos, Szentkirályszabadja. Az agglomerációban található szeny- nyvízcsatornák hossza: 207,63 km, a nyomóvezetékeké 29,95 km. Található itt 26 db. átemelő, továbbá 41 házi szennyvízátemelő. A telep első terveit a Mélyépterv készítette, míg a bővítések, Mohári Ferenc irányításával a K+K Kft műhelyéből kerültek ki. A Velencei tó (agárdi) szennyvíztisztító telepe A Velencei-tó a maga 26 km2-es vízfelületével az ország harmadik legnagyobb természetes állóvize. Nevének eredetét nem sikerült pontosan tisztázni. Régi leírásokból arra következtettek, hogy Mátyás Király idején ide telepített olasz mesteremberek a zegzugos, mocsaras vidéket nosztalgiából a „lagúnás” városukról, Velencéről keresztelték el. A tó kialakulását a 10-12 ezer évvel ezelőtti pleisztocén kori tektonikai mozgások idejére teszik. A térség jelentős történelmi hagyományai a római korra nyúlnak vissza. Az egyik legfontosabb, Aquincum-Sabaria közötti hadi út a Velencei hegy lábánál vezetett, ahol első jelentős állomás az akkor „Floridán’-nak nevezett Velence lehetett. A rómaiakat a népvándorlás hullámai (germánok, hunok, avarok, szlávok majd magyarok) követték. E térségben vélik Árpád fejedelem ideiglenes szálláshelyét is. Az elmúlt évszázadok során a tó hol kiöntött, hol kiszáradt. Volt, amikor a természet, volt, amikor a környékbeli birtokosok esküdtek ellene. 1792-ben már részletes tervet is készítettek lecsapolására, amit a káptalan vétója akadályozott meg. 1866-ban annyira kiszáradt, hogy medrében huszárok gyakorlatoztak. A tó vízszintje gyakran változott s az ingadozás meghaladta a másfél métert is. A probléma megoldását végül is az 1960-as évek közepétől végzett szabályozási munkálatokkal sikerült megoldani. A partközeli települések ugrásszerű felvirágzása, „modernkori” fellendülése ez időhöz kapcsolható. Milliárdokat költöttek iszapkotrásra, partvédőművek építésére stb. A tó vízminősége ez után tíz év leforgása alatt egy minőségi kategóriát javult. Megteremtették a vízi sportolás lehetőségét, a víz alkalmassá vált üdülésre. Megszüntették az „ipari” halászatot, ezzel lehetőséget biztosítottak egy igazi horgászparadicsom létrejöttéhez. *** A tó környékét üdülő területként az 1930-as években kezdték felfedezni, s fejlődése valójában akkor indult meg. Az ez időben horribilisnek számító húszezer fős üdülő létszámhoz képest ma már nem ritka az ennek tízszerese sem. A tudatos fejlesztés kimagasló személyeként feltétlen ki kell emelni 102 ■ A szárított szennyvíziszap átmeneti tárolása
