Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A szennyvíztisztítás kezdetei
A szennyvíztisztítás kezdetei „A történelem ismerete alap a jövőbe látáshoz.” A szerző A szennyvíztisztítás kezdetei A legtöbb történeti visszatekintés azzal kezdődik, hogy „már a rómaiak korában is ismeretes volt...”. Nos, a szennyvíztisztításra ez már korántsem jellemző. Az ókori nagyvárosok trópusi vagy szubtrópusi éghajlat alatt keletkeztek és nagy vízhozamú folyók mellé települtek. Az intenzív napsugárzás gondoskodott a keletkező szennyvíz, ill. az ürülék „fertőtlenítéséről”. Általában kevés vizet használtak, Mohamed is a homokkal való mosakodást ajánlotta az igazhitűeknek. Mivel a nap gyorsan megszárította és ártalmatlanná tette az ürülékeket, az így kiszáradt szerves anyagnak azt a részét, amelyet tüzelésre nem használtak fel, a heves esőzés elmosta. Ilyen körülmények között a rendkívül csekély vízfogyasztás nyomán a csatornázás szükségtelen is volt. Az első „közegészségügyi utasítás” a Tórában található. Mózes V. könyve 23. fejezet 12-13. versében ugyanis így rendelkezik: „A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda. És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy amikor leülsz kívül, gödröt áss azzal, és ha felkelsz, betakarhassad azt, ami elment tőled.” A csatornázás szerepe akkor kezdett szükséggé válni, amikor a laksűrűség ezt kikényszerítette. A csatornázás jóval megelőzte a Római Birodalom kialakulását, s mintegy ötezer éves múltat tud maga mögött. A szennyvíz hasznosítása szintén nem a jelenkor vívmánya. Pompei feltárásakor találtak egy Kr. u. kb. 70 körüli időből származó faliképet, mely az urina (vizelet) mosásra történő felhasználását ábrázolja. E képhez is illeszthető a Flavius Vespasianus Már a Római Birodalomban alkalmazták ugyanazokat a csatornázási eljárásokat, amelyeket ma ismerünk - korabeli WC ülőkék, nyilvános illemhely, gravitációs elven működő, egyesített rendszerű gyűjtőcsatorna. 9
